Az Asszony, ki a teremtő Isten társa

Sir 24,23-31 - Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél! Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.”

Jud 13,18-19 - Áldott vagy leányom, a magasságos Isten által, jobban, mint a föld minden asszonya. Áldott az Úr, a mi Istenünk, aki az eget és a földet teremtette, ő vezérelt téged, hogy levágd ellenségeink fejét. Ezért a te dicséreted nem hal ki az emberek szívéből, akik megemlékeznek Isten hatalmáról mindörökké.

Gal 4,4-7 - De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: „Abba, Atya!” Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.

Lk 1,26-28 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

Az Asszony, ki a teremtő Isten társa, az Igen záloga, és megtestesítője. Benne van az élet magja, tehát tabernákulum, a szentség háza! Mert szent az a mag, mely életet hordoz! Az élet reményét, és hitét, azt, hogy az élet jó, szép, a tisztaság lelkéből való, éppen ezért bűn nem terheli még! A mag, az élet forrása; a mag az, ami a Teremtő akarat, és mely a bőség tárháza, vagyis Istentől való!

Amikor Máriára, az istenszülőre úgy tekintünk, mint a Magyarok Nagyasszonyára, akkor a reményt éltetjük, mely megszentelődésünkre van, és Istentől részünk. E hit élteti népünket, és e hitben van gyarapodásunk, azaz: jövőnk, és esélyünk rá, hogy az életünk Isten kezében van biztonságban. Ez a hit éltessen és vezessen bennünket mindennapjaink erőlködésében. Erőltessük magunkra az isteni szeretetet, míg részünkké és életerőnkké nem lesz, mely békességre bír és örömöt hoz népünknek, családjainknak és minden embernek, ki vágyakozza boldogságát, éppen ezért barátságunkat keresi! Ámen