Meglátni és megszeretni

Dán 7,9-10.13-14 - Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz. Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki; a bíróság leült és a könyveket felnyitották. Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.

vagy

Jel 12,7-12a - Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal [Dán 10,13.20]. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak [Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6] hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig. Örvendezzetek tehát, egek [Iz 44,23], és akik bennük laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!”

Zs 137 - Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt, leborulok szent templomod felé; áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet. Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben. Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára, és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége. Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat. Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem. Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!

Jn 1,47-51 - Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: „Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.” Natanael megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus azt felelte: „Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.” Natanael azt válaszolta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus erre így szólt: „Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.” Aztán hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

Meglátni és megszeretni. Képtelennek tartom magam, hogy Istent felismerjem az életemben? Ferenc pápa a Gaudete et exsultate kezdetű – ebben az agyon hallgatott – buzdításában csodásan elemzi, mi lehet az oka annak, ha a felettes erőkkel nem vagyok képes kapcsolatot teremteni, és fenntartani. Én úgy foglalnám ezt össze, hogy az elvilágiasodás, a világba süppedésem lehet egyetlen oka annak, ha nem találom a kapcsolatot az odafent valókkal.

„… ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve.” [Kol 3,1]

A feltámadásom a megtérés, a megújulás és beleoltódás Krisztusba. Amit minden nap, újra, meg újra meg kell tennem, hiszen a világ, akaratlanul is szüntelen eltérít bennünket és elnavigál bennünket arról az útról, ami felfelé vezet. A fel, itt azt jelenti, hogy nem a test, az érzékiség, a természeti törvények vonzásának engedünk. Amikor felismerem azt, hogy csupán a kényszer, az önmagam kényszerű függősége bármitől és aggódása bármiért foglal le, azonnal meg kell állnom, lecsendesíteni azokat az erőket. Amikor érzem, hogy a világ engem követel, magához akar láncolni, érdekeltségébe von, úgy érzem, hogy szükségem van a világra, és a világ nélkülem nem boldogulhat, nos, ezek a tévedéseim. Isten nem használni akar, hanem általam akar lenni. Ki vagyok én Isten számára, milyen személyiség lakik bennem? Aki Istené, vagy, aki Isten akar lenni?

A szabadság szelleme éltet, vagy én akarok szabad lenni? Szent Ignác nagy mestere volt a szabadulás tanának. Megszabadulni önmagamtól! Félelmeimtől, melyek nem engednek mozdulni, elindulni, menni, és haladni! Segíts engem Istenem! Ámen