Jézus meghív
1Kor 6,1-11 - Hogyan merészel közületek bárki, ha peres ügye van a másikkal szemben, a hitetleneknél keresni igazságot és nem a szenteknél? Vagy nem tudjátok, hogy a szentek fogják a világot megítélni? Ha pedig ti fogjátok megítélni a világot, talán méltatlanok vagytok arra, hogy jelentéktelen dolgokban ítélkezzetek? Nem tudjátok, hogy angyalok fölött fogunk ítélkezni? Mennyivel inkább világi dolgok fölött! Amikor tehát világi dolgokban pereskedtek, azokat teszitek meg bírónak, akik az egyházban semmit sem számítanak? Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat! Ennyire nincs köztetek egyetlen bölcs ember sem, aki ítéletet tudna mondani testvérei ügyében? Testvér a testvérével pereskedik, és pedig hitetlenek előtt? Egyáltalában már az is hiba nálatok, hogy peres ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást? Sőt, ti idéztek elő igazságtalanságot és okoztok kárt, mégpedig testvéreknek! Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem részesülnek Isten országában? Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában. Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de megmosakodtatok, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.
Zs 149 - ALLELUJA! Énekeljetek az Úrnak új éneket, zengjen a szentek gyülekezetében dicsérete! Örvendezzék Izrael az ő alkotójának, Sion fiai ujjongjanak királyuknak! Dicsőítsék nevét körtánccal, dobbal és lanttal zengjenek neki! Mert az Úr kedveli népét, diadalra juttatja az alázatosakat. Ujjongnak majd a szentek dicsőségben, és örvendeznek fekvőhelyükön. Szájukban Isten magasztalása lesz, és kétélű kard a kezükben, hogy bosszút álljanak a nemzeteken megfenyítik a népeket, láncra verik királyaikat, vasbilincsbe nagyjaikat, és végrehajtják rajtuk a megírt ítéletet: Dicsősége lesz ez minden szentjének! ALLELUJA!
Lk 6,12-19 - Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak: Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek, Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett. Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket pedig tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és meggyógyította mindnyájukat.
Jézus meghív. Mind a mai napig hívja az embereket. De a meghívására válaszolni kell, ahhoz, hogy Vele közösségre juthassak! A Vele való közösségben felnőve, lehetek apostolává, ha Ő erre hív meg.
A közösség, melyről már szót ejtettem, a Jézus és Mária gyermekségének testvérei, vagy nővérei nevet viselő kongregáció építi plébániánkon lelki közösségünket immáron 25 éve. Ahogy olvasom a rend életszabályait, egyre inkább nyilvánvalóvá lesz számomra az, hogy számunkra, a világban élő keresztények számára is lehetőség van arra az elköteleződésre, amire bármelyik rend tagjai vállalkoznak. A tisztaság, az engedelmesség, és a szegénység olyan kritériumok, melyek bárkinek életszabályává válhat. A kérdés az, hogy képes vagyok-e az elköteleződésre. Elköteleződni Krisztus mellett, akiről azt olvasom az Írásban, hogy ’senki sem jut az Atyához, csak általam’ [Jn 14,6], és ’az Atya énbennem van, és én az Atyában.’ [Jn 10,38]. Ha én, érzem azt, hogy az Atya vonzásában vagyok, akkor keresnem kell Jézust, a Krisztust, akit az Atya küld, a számomra, hogy engem Hozzá elvezessen. Ennyire egyszerű.
Csak, és ezen derülni vagyok kénytelen, én vagyok az, aki ezt a dolgot elbonyolítom. Nem vagyok képes eldönteni, hogy mire figyeljek, mire köteleződjek el. Arra, amit a világ állít a szemem elé, a fülemhez közel, a számba ad, felém nyújt? Vagy, az legyen mindennél édesebb, és értékesebb a számomra, amit Jézus kínál?
A fent említett életszabályból, mely francia nyelven íródott, a következő napokban néhányat megpróbálok bemutatni és azokról elmélkedni. bizonyságul, hogy az elköteleződés Istennek, lehetséges bárkinek, teszem azt, család mellett is, és egy plébániai közösség részeként is.
Talán azt is be tudom mutatni, hogy elköteleződés nélkül nem juthatunk közösségre Jézussal, csupán beszélni lehet róla. De, Jézus, nem ezért lett az Atya küldöttévé, hogy mi csak beszéljünk róla, hanem azért, hogy bennünket az Atyához elvezessen. Már aki erre készséges feladni önmagát, e világi érvényesülését. Mennyei Atyám, add meg számomra, hogy képes legyek a Te dicsőségedet hirdetni, és Jézus Krisztussal közösségben munkálkodni! Ámen
