Nagyon tetszik Pálnak ez a megfogalmazása

1Kor 15,35-37.42-49 - Azt mondhatná azonban valaki: „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő?” Balga! Amit vetsz, nem kel életre, ha előbb meg nem hal. És amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a puszta magot, például a búzáét vagy másét. Így van a halottak feltámadása is: romlandóságban vetik el, romolhatatlanságban támad fel; szégyenben vetik el, dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, erőben támad fel; érzéki testet vetnek el, lelki test támad fel. Ha van érzéki test, van lelki test is. Ezt mondja az Írás is: „Ádám, az első ember, élő lénnyé lett” [Ter 2,7], az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, csak azután a lelki. Az első ember a földből való, földi [Ter 2,7], a második ember a mennyből való. Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is.

Zs 55 - A karvezetőnek. A „Jónat élem rehókí m” szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták. Könyörülj rajtam, Isten, mert taposnak rajtam az emberek, egész nap hadakozva legyűrnek. Ellenségeim egész nap taposnak, bizony hadakoznak ellenem, ó, Fölséges. Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek. Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem? Egész nap felforgatják dolgaimat, vesztemre tör minden gondolatuk. Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak, sarkam után leselkednek. Ahogyan ők életemre törnek, úgy fizess vissza gonoszságukért, törd össze haragodban e népeket, Isten! Te számon tartod bújdosásomat, gyűjtsd tömlődbe könnyeimet: Ugye számon kéred őket? Akkor majd meghátrálnak ellenségeim, bármely napon hívlak segítségül: íme megismertem, hogy te vagy Istenem. Az Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Úrban, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek; Ember mit árthatna nekem? Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam, megadom neked a hálaáldozatokat, mert megmentetted életem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy Isten előtt járjak az élők világosságában.

Lk 8,4-15 - Mikor pedig nagy tömeg gyűlt egybe, és a városokból özönlöttek hozzá, a következő példabeszédet mondta: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Ezt azután eltaposták, és az ég madarai felszedegették. A másik sziklára esett. Ez kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége. Egy másik a tövisek közé esett. A tövisek is felnőttek vele, és elfojtották. De más szemek a jó földbe estek. Kikeltek és százszoros termést hoztak.” Amikor ezt elmondta, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” Tanítványai később megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd. Ő ezt mondta nekik: „Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek [Iz 6,9]. Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igéje. Az útfélre hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kiveszi az igét szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. A kősziklára hullott magok azok, akik, amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak. A tövisek közé hullott magok azok, akik hallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei később elfojtják bennük az igét, és gyümölcsöt nem teremnek. Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.

Nagyon tetszik Pálnak ez a megfogalmazása, hogy „Ádám, az első ember, élő lénnyé lett” [Ter 2,7], az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.” Azaz, mi is érzéki lényként jövünk a világra, de megismerve Jézust, Vele, dolgunk, hogy lelki emberré formálódjunk. Jézus éltetni akar bennünket!

Nézzünk csak rá Jézus mai példabeszédére. Milyen élénken és vizuálisan bemutatja az árnyalatokat, azokat a lépcsőket, melyeket végig kell járnunk ahhoz, hogy Vele közösségre léphessünk, és végül lelki emberekké lehessünk. A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Ugye meg van Jézusnak ez a tanítása. Amit úgy folytat Jézus, hogy „Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” [Jn 6,33-34] Melyikünk az, aki hisz? Mernék visszakérdezni. Hiszen melyikünk lehet elégedett a hitével? Hol van az a bizonyosságunk, ami akkora erővel tör fel belőlünk, hogy hegyeket lenne képes elmozdítani a helyéről?

Nem vagyunk különbek az apostoloknál! Hiába történt meg már minden, mindaz, ami bennünket meg kellene, hogy győzzön. Mennyi, de mennyi olyan tényező van körülöttünk, és bennünk, ami elgyengíti, erőtlenné teszi a hitünket? És éppen ezért, imaéletünk sem olyan hatékony, mint amennyire szeretnénk. Hogy hallgatna meg bennünket az Isten, amikor minden lépésünk bizonytalan, erőtlen, és kishitű. Hát persze, hogy nem mer több feladatot ránk bízni. És akkor még az is ott van, ami hitünk gyengeségének a következménye, hogy amit ránk bízna, azt sem hisszük el, vagy észre sem vesszük, hogy meg kellene tennünk.

Erőtlenségemben, képtelenségemben segíts meg Istenem, hogy lássak, és hinni képessé lehessek a jót, amire használni akarsz engem! Ámen