Közösségre találni Krisztusban
1Kor 12,12-14.27-31a - Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai. Az egyházban Isten egyeseket elöszöris apostolokká tett, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká; másoknak csodatevő erőt adott, vagy a gyógyítás, segélynyújtás, kormányzás és a nyelveken való szólás adományát. Vajon mindnyájan apostolok? Vajon mindnyájan próféták? Vajon mindnyájan tanítók? Vajon mindnyájan csodatevők? Vajon mindnyájuknak megvan a gyógyítás adománya? Vajon mindnyájan szólnak nyelveken? Vajon mindnyájan értelmezik azt? Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra! Emellett még egy mindennél kiválóbb utat is mutatok nektek.
Zs 99 - Zsoltár. Hálaadásra. Ujjongjatok Istennek, minden földek, örvendezve szolgáljátok az Urat, járuljatok eléje lelkendezve! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és az övéi vagyunk az ő népe s az ő legelőjének nyája. Lépjetek be kapuiba hálaadással, udvaraiba magasztalással. áldjátok őt, dicsérjétek nevét. Mert jó az Úr; Örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.
Lk 7,11-17 - Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy népsokaság. Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte. Amikor meglátta őt az Úr, megkönyörült rajta, és ezt mondta neki: „Ne sírj!” Majd odament, és megérintette a koporsót. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: „Ifjú! Mondom neked: kelj föl!” A halott pedig felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta őt anyjának [1 Kir 17,23]. Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk!” És: „Isten meglátogatta az ő népét!”. Az eset híre elterjedt egész Júdeában, és mindenütt a környéken.
Közösségre találni Krisztusban! Úgy, hogy mindenki a maga helyén legyen, a maga helyét betöltse, a maga helyét kitöltse, mégis Krisztust senki se takarja ki. Ez talán az, hogy megfeledkezni önmagamról, Isten jelenlétében.
Jézus, a mai példabeszédben találkozik a gyászoló tömeggel. Elképzelem, ahogy mindenki a maga veszteségével van elfoglalva. Az édesanya, aki elveszíti a fiát, akinek bele álmodta öregségét. A szomszéd, aki remélte, hogy majd segít neki házának tetejét lecserélni. A másik szomszéd, akinek adósa maradt, akitől soha nem várhatja vissza az adósságának megfizetését. A másik utcában lakó leány, aki a szerelmét veszítette el.
Jézus odalép, és egy pillanat alatt kizökkenti mindegyikőjüket a maga problémájából. Talán, van a gyásznépben legalább egy valaki, aki rádöbben arra, hogy a maga problémájánál van különb is! Mi van, ha a problémákra más szempontból tekintek rá? Ha az én problémámon már nem akadok el? Illetve, ha nem problémákkal bajlódok, hanem cselekvőjévé leszek a Szeretetnek. Tudom, hogy ez egy szépen hangzó gondolat, de hogyan lehet ebből valahogy kibontakozni?
Megint, kénytelen vagyok erre feleletként ide idézni a Szent Krisztiána rend 14. életszabályát:
- Az Úr segítségében bízva, a testvérek megfeledkeznek önmagukról, gyakorolják az önmegtagadást és önmegtartóztatást tartanak érzékeikben. Testvériesen támogatják egymást, bizalommal fordulnak Máriához, és felfedezik a könyörgésben az éberség követelményeit, melyek szükségesek, és melyeknek alá kell vetniük önmagukat, hogy kitartsanak hűségesen a szeretetben.
Talán, ebből a gondolatból kiderül az, hogy mit is kell értenem azon, hogy hűségesnek lenni a szeretetben. Már csak az marad, hogy ezt próbáljam megélni! Segíts engem Istenem! Ámen
