A kívánság, ha emberi, akkor önös és önző

Bölcs 2,12.17-20 - Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen. Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége! Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből. Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát! Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert -- amint mondja -- oltalomban részesül!’’

Zs 53 - A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól, amikor Zíf lakói Saulhoz mentek és így szóltak: ,,Íme, Dávid nálunk rejtőzködik.’’ Isten, szabadíts meg engem nevedben, hatalmaddal szolgáltass igazságot nekem! Isten, hallgasd meg imádságomat, fogadd füledbe szám szavait. Mert idegenek keltek föl ellenem, erőszakosak törnek életemre, akik nem tekintenek Istenre. Íme, azonban, Isten segít engem, s az Úr oltalmazza lelkemet. Fordítsd a rosszat ellenségeimre, igazságodban pusztítsd el őket! Készségesen áldozom majd neked, és hálát adok, Uram, jóságos nevednek; Mert minden nyomorúságból kiragadott engem, és szemem lenézheti ellenségeimet.

Jak 3,16 - 4,3 - Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott állhatatlanság is, és minden rossz cselekedet. Az a bölcsesség pedig, amely felülről származik, először is szemérmes, azután békeszerető, szerény, engedékeny, telve van irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem ítélkezik, s nincs benne tettetés. Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el a békeszeretők. Honnan a háborúság és civakodás köztetek? Nemde bensőtökből, a kívánságaitokból, amelyek tagjaitokban háborognak? Csak kívántok, s nem kaptok semmit, öldököltök és versengtek, s nem szereztek semmit. Civakodtok és tusakodtok, és nincs semmitek, - azért, mert nem kértek. Kértek és nem kaptok, - mert rosszul kértek, azért, hogy kívánságaitokra fordítsátok.

Mk 9,30-37 - Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. Közben pedig oktatta tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni. Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: ,,Miről beszélgettetek az úton?’’ Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: ,,Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.’’ Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: ,,Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.’’

A kívánság, ha emberi, akkor önös és önző. Még akkor is, ha a jószándék köntösébe bújik. Nagy veszély, és a szeretet hazugsága, ha a jószándék önmagam szeretetéből győzelemre áhítozik. És a babérok látomása kerget, űz a cselekvés felé.

Érdemes eltűnődni, Istennel, Krisztussal arról beszélgetni, amire Jakab apostol figyelmeztet: „a bölcsesség pedig, amely felülről származik, először is szemérmes, azután békeszerető, szerény, engedékeny, telve van irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem ítélkezik, s nincs benne tettetés. Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el a békeszeretők.“

Isten bölcsessége nem az, ami az emberi bölcsesség. Ezt fontos megértenünk, és elfogadnunk. Isten bölcsessége felülről való, mely a teremtést generálja, amit én, az Ember képtelen vagyok átlátni, felfogni és teljességében hordozni! Ebből adódik az is, hogy a bölcsességem csak esedékes, töredékes lehet. Ha így van, akkor azt is meg kell értenem, hogy Isten bölcsességéről, amit kijelent Jakab apostol, annak közelébe sem érnek azok a gondolatok, melyek lefedik azokat. Úgy, mint szemérmes, békeszerető, szerény, engedékeny, telve irgalommal, ítéletektől mentes, és tettetés nélküli. Ha vizsgálom magam, akkor rá kell ismernem arra, hogy milyen gyatra vagyok ezekben a jellemvonásokban. Mennyire Ember vagyok, és nem Isten. Mégis nagybetűvel írom méltóságomat, hiszen Istentől lett e természet az enyém, melyről ki tudja jobban, mint Ő, hogy töredékességemben vagyok kénytelen megalázni magam, előtte. Ha Istennek szolgája akarok lenni, akkor mindenki szolgájává kell lennem. Ezt még képes vagyok kijelenteni, és érteni is. Na, de mit kell ezen értenem? Hogyan kell ezzel élnem? Képes lehetek én magam, közösség nélkül ezzel a problémával megküzdeni?

Azt vallom, hogy bizony, nem.

Jakab apostol is valami ilyen dologra utal, amikor kijelenti e gondolatának a végén, hogy „az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el a békeszeretők.” Többes számot használ! Felismeri azt, és tanácsolja azt, hogy akik békességszeretők vagyunk, azaz, nyugtalanít bennünket az, hogy kevesek vagyunk Isten szándékaira, azok tömörüljünk közösségbe, és vállaljunk egymással olyan közösséget, amiben esélyünk lehet rá, hogy alakuljunk, mert egymást alakíthatjuk, képesek lehetünk segíteni a megszentelődés, az istenivé válás útján.

A már többször hivatkozott, és említett Szent Krisztiána rendnek az életszabályát hozom ide újfent. A 7. pont így szól: »A Kongregáció testvérekből álló nagy család. A testvérek mind, ugyanazt a szerzetesi fogadalmat teszik le, ugyanazokat a jogokat élvezik, ugyanazon kötelezettségek vonatkoznak rájuk, az életszabály szerint.« Az Isten által megszentelt, egységesen értelmezett emberi szabály rendszerbe illesztik bele magukat, azok a testvérek, akik vállalják, hogy ebben a rendben szeretnének az Istenhez vezető úton járni, belátva, felismerve, hogy e nélkül nem képesek rá. Ez egy nagy dolog, ha valaki alázattal, szelídséggel, elfogadással van a saját, felismert személyisége iránt, és képes elfogadni, alkalmazkodni egy közösséghez, melyben egymás segítségére lehetnek. Azért, és ez a legfontosabb rendező elv, hogy úton tudjanak maradni, mely Istennel közösséget jelent és olyan szolgálatot, mely Isten szándéka szerinti, ugyanakkor személyiségükkel egyező. Valójában egy szentségi házasság is erről szól. Egységre lépni azzal a nemes szándékkal, hogy mi ketten új életeket kísérjünk, állítsunk abba az irányba, mely az életútját békességszerzőkké teheti, és bőségesen termőkké válhatnak. A magunk erejét e szolgálatba állítani, gyümölcseinket beléjük vetni, békességben.

Köszönöm Istenem, hogy világiként felismerni engeded nekem a Te közösséged értelmét, és hasznát, mely minden ember javát akarja! Ámen