A világgal szembe menni

Iz 50,5-9a - Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám! Íme, az Úristen megsegít engem, ki mondhat bűnösnek? Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha, moly emészti meg őket.

Zs 114 - ALLELUJA! Szeretem az Urat, mert meghallgatta könyörgésem szavát. Mert felém fordította fülét azon a napon amelyen segítségül hívtam. Körülvettek engem a halál gyötrelmei, rám találtak az alvilág veszedelmei. Szorongatásba és nyomorúságba jutottam, de segítségül hívtam az Úr nevét: „Uram, szabadíts meg engem!” Irgalmas az Úr és igaz, megkönyörül a mi Istenünk. Megoltalmazza az Úr a kicsinyeket, megaláztatásomban megszabadított engem. Térj vissza, lelkem, nyugalmadba, mert az Úr jót tett veled. Megmentett engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól.

Jak 2,14-18 - Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: „Menj békében, melegedjél és lakjál jól!” - de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: „Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.” Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet.

Mk 8,27-35 - Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők azt felelték neki: „Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Péter felelt neki: „Te vagy a Krisztus.” Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt és kezdte lebeszélni. De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: „Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.” Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.

A világgal szembe menni, önmagammal szembesülni. És ez még nem biztos, hogy azt jelenti, hogy Krisztussal közösségre jutottam! De lehetőségem rá, hogy, ha szándékom a Krisztussal való közösség, akkor irányba álljak.

Én, hogyan, kinek tartom Krisztust? Mennyire az enyém a megnevezés, és mennyire felvett? Talán, ha annak megyek utána, hogy tiszteletem Krisztus iránt milyen mélységű, hol tart, akkor a kérdésemre választ találhatok.

Merjek Jézus Krisztus felé oda fordulni és neki szegezni a kérdést: ki vagy Te? Ki akarsz lenni a számomra? Egy elbeszélgetést, egy dialógust ennek a kérdésnek a megválaszolása talán megér.

Jézus, ahogy meginti Pétert, elgondolkodtat arról, hogy én, mit is várok el Jézustól? Van bennem olyan feltétel, amitől függővé teszem, hogy kinek tartsam Őt? Mielőtt elsietném a válaszomat, Jézus magyarázatára érdemes oda figyelnem. Amikor keresem magamban azt a viszonyt, aminek alapján ki tudom mondani azt, hogy Te vagy az Isten Fia, a Messiás, a Krisztus, a Megváltóm, a Szabadítóm, a kézvezetőm, akkor távolabbra kell látnom, mint az éppen pillanatnyi érdekeim, az éppen engem definiáló körülményeim, vagy helyzetem. Azt mondja Jézus, hogy nem a jelen a fontos, hanem az, ahova el szeretnék jutni, aki lenni szeretnék! Ráadásul, merjek olyan nagyot gondolni, amire magamtól képtelen vagyok, de Jézus esélyt ad, mutat rá, hogy elérhető lehet a számomra. Az, amit már az Ószövetségi iratokban Isten meghívása tartalmaz: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!” [Lev 19,2]

A szent magába foglalja az igazat, a tisztát, az őszintét, a békességest, a boldogot, a következetest, az Isten kegyelmében teljest is. Mindazt, ami szeretetben teljesedik.

Nem vagyok ilyen! Csak el ne keseredjek! Legyen hitem, és bizalmam rá, hogy Istennel, Krisztussal közösségben eljuthatok az életszentségre!

Ferenc pápa ezt írja az életszentségre buzdító enciklikájában: „Olyan lelkületre van szükségünk, melyet a magány és a szolgálat, a bensőség és az evangelizáló buzgóság egyaránt áthat, hogy minden pillanat az Úr színe előtt ajándékozott szeretet megnyilvánulása legyen. Így életünk minden pillanata egy-egy lépcsőfok megszentelődésünk útján.” [GEE 32]

Segíts engem Istenem! Ámen