Nem fikció, hanem valóság

Bölcs 3,1-9 - Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték, és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk, ők azonban békességben vannak, ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes, kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket. Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban, és elfogadta őket egészen elégő áldozatul. Látogatásuk idején pedig az igazak felragyognak, olyanok lesznek, mint a szikra, amely a nádasban tovaterjed, ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken, s az Úr lesz a királyuk örökké. A benne bízók megértik az igazságot, s a hívek kitartanak mellette szeretetben, mert választottjai kegyben és békességben részesülnek.

Zs 125 - Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: ,,Nagy dolgokat művelt velük az Úr!’’ Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat! Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.

Mt 10,28-33 - Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél. Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Nem fikció, hanem valóság. Van úgy, hogy álmodok, és amikor felébredek, azt mondom: de jó, hogy nem valóság. Egy másik eset, amikor úgy ébredek, hogy de kár, hogy ez nem valóság. Vagy: egy megtörtént, velem megesett helyzetről csak később lesz tudomásom, hogy részese vagyok. Lehet ilyen egy örökség, amiről addig nem is sejtettem, hogy megváltoztatja addigi helyzetemet. Persze, örökölhetek adósságot is, vagy valamilyen értéket is.

A fikció és a valóság között van ott az Ember, aki élhet a fantázia világában is, de élheti azt is, ami a valóság. Min múlik az, hogy mit élek? Az Ember jelenlétén! És talán azon, hogy a jelenlét félelemmel, egy állandó meneküléssel tölt el, vagy megengedem magamnak azt, hogy a jelenvalóság boldogítson, örömömre szolgáljon.

Mire vagyok kódolva? Kitől hagyom magamat kódolni? Mi közöm van a kódokhoz, melyek rajtam uralkodnak?

Az a tapasztalatom, és egyben véleményem is, hogy mi, emberek, többnyire vizionálunk, víziókat gyártunk, és azokból építjük fel valóság tudatunkat. A vízió szó jelentése: látomás, káprázat, míg a fikció szó a kitalált, a valóságban nem létező, elképzelt dolog jelentésével bír. A kettő között van, és lehet összefüggés, Én erre az összefüggésre gondolok itt. Amikor képesek vagyunk a magunk számára gyártani olyan nem létező körülményt, hogy azt el tudjuk viselni, vagy kényelmes legyen a számunkra, csak ne kelljen a valósággal szembe néznünk. De az is lehet, hogy képtelenek vagyunk a valósággal megbirkózni, abba belehelyezkedni, idegen a számunkra, de a barátság is elrettent, ezért nem barátkozunk a valósággal. Ugyanakkor, érezzük, vagy ránk olvasták, hogy a valóságra szükségünk van.

Vajon, Istenképünk és vízióink között van összefüggés? Mennyire vizionáljuk Istent, és mennyire vagyunk hajlandók, vagy képesek, Jézus Krisztus Istenképével azonosítani Istent? Talán a válasz valahol ott húzódik meg, ahol bennünk, és önmagunkkal képesek vagyunk a vízióinkat tisztázni. Ami azon múlik, szerintem, hogy mennyire vagyok képes valós önismeretre szert tenni. Hogy valóságom ne lehessen fikció, vízió!

Azonban az is felmerül bennem, minden rosszindulat nélkül, az Istenképünkkel kapcsolatosan, hogy azért vizionáljuk a magunk számára Istent, amiért a magunk Istenképe, melyet Jézus Krisztus által megismerhetünk – hiteles forrásból, nem vagyunk képesek összeegyeztetni azzal az Istennel, amit mások víziója erőltet ránk. Ebben az esetben, én úgy engedem magamra vonni Jézus tanítását, ahogy a mai tanításában elhangzik: „Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani”. Mert hiszem, hogy, ha én őszintén keresem a közösséget Krisztussal, és a keresésembe beengedem a világi kapcsolataimat is, akkor hinnem kell a Szentlélek vezetésében, tudnom kell ráhagyatkoznom, Aki segít a lelkek megkülönböztetésében. Szenteltessék meg a Te neved, ki Gondviselőm vagy! Ámen