Engedelmeskedve a Léleknek
1Kor 1,17-25 - Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse. Mert a kereszt igéje azoknak, akik elvesznek, oktalanság ugyan, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Isten ereje. Mert írva van: „Elpusztítom a bölcsek bölcsességét, és az okosak okosságát megsemmisítem” [Iz 29,14]. Hol van a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak kutatója? Nemde oktalansággá tette Isten a világ bölcsességét? Mivel ugyanis a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy az igehirdetés oktalansága által üdvözítse a hívőket. Mert a zsidók jeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi azonban a keresztrefeszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság; maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége, mert Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél.
Zs 32 - Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával! Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki! Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. Az igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket. A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte. Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója! Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek. Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait. De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott! Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját. Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket. Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje. Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg hatalmas ereje. De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket. Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket. Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!
Mt 25,1-13 - Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: „Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!” Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: „Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.” Az okosak ezt válaszolták: „Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.” Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: „Uram, uram! Nyiss ki nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.” Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.
„Engedelmeskedve a Léleknek, amely arra ösztönzi, hogy kinyilvánítsa Isten gyengeségét és irgalmasságát minden ember iránt, Madame de Méjanés, Abbé Louyot és Mgr. Jauffret által segítve, megalapítja 1807-ben, Franciaországban, Metzben, a Jézus és Mária Gyermekségéről elnevezett Testvérek Kongregációját, Sainte Chrétienne védnöksége alatt.” (Sainte Chrétienne 1. életszabály)
E mondat első feléről szeretnék elmélkedni, annak okán, hogy balgaság, és éberség.
Engedelmeskedni a Léleknek, éberségre vall. Ráismerni arra, hogy a Lélek arra szólít, arra figyelmeztet, hogy Isten gyengédsége és irgalmassága meg akar nyilvánulni minden ember iránt, ez már belehelyezkedés Isten ismeretébe, jelenlétébe, Aki a személyt szeretné igénybe venni a szeretetének megnyilvánulására. Persze, e megnyilvánulások különfélék, és nem függetlenek személyiségünktől. Hogy engem, milyen módon és mire szán Isten, azt akkor leszek képes felismerni, ha személyiségemet kutatom, személyiségemmel közösségre tudok jutni Isten jelenlétében. Madame de Méjanés, tudta, hogy kiknek a segítségét vegye igénybe, ahhoz, hogy Ő Isten szolgálatára képessé lehessen. Egy abbé, és egy püspök lelki vezetése segítette Őt arra, hogy Isten gyengédségének és irgalmasságának szolgálatára közösséget hozzon létre. Olyan közösséget, mert csak közösségben képes az Ember úton maradni a jó szolgálatában, mely eljuttathatja Isten szándékát az emberekhez. Szándékosan fogalmazok így. Ugyanis, nem gondolom azt, hogy az emberek tudják azt, hogy minden jó Istentől való. Azonban, ha egy Istennek szentelt közösség közvetíti számukra a jót, akkor számukra ki kell, hogy derüljön az, hogy az nem szerencse, nem véletlen, hanem az Ember tudatos, Istennel való közösségéből eredő tettek következménye a jó. Vagyis, az éberség, ha párosul tudatossággal, fegyelmezettséggel, Istenhittel, és ebből eredő Istenkapcsolattal, akkor talán sikerülhet az embernek önmagát rábírni arra az istenszolgálatra, amire őt kiválasztotta Isten.
Kereslek Uram, hogy Veled közösségben, Benned hittel ismerjem meg, és adjam Neked szolgáló szeretetemet. Ámen
