Nézzünk a tükörbe, melyet Jézus tart elénk

Jer 3,14-17 - Térjetek vissza, elpártolt fiak, - mondja az Úr, - mert én vagyok a ti Uratok! Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és bevezetlek titeket Sionba. Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik tudással és belátással legeltetnek titeket. Ez történik majd, amikor megsokasodtok és megszaporodtok az országban: azokban a napokban, - mondja az Úr, - nem beszélnek többé az „Úr szövetségének ládájáról,” és nem jut eszébe senkinek; nem emlékeznek rá, nem keresik, és nem is készítik el többé. Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Úr trónjának, és odagyűlnek hozzá mind a nemzetek, az Úr nevéért Jeruzsálemhez, és nem mennek többé gonosz szívük megátalkodottsága után.

Jer 31,10-13 - Halljátok az Úr igéjét, nemzetek, hirdessétek messze a szigeteken, és mondjátok: „Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját!” Mert megváltotta az Úr Jákobot, és kiváltotta őt a nála erősebb kezéből. Eljönnek és ujjonganak Sion magaslatán, odaözönlenek az Úr javaihoz: a gabonához, musthoz és olajhoz, a fiatal bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem epedeznek már tovább. Akkor majd örül a szűz a körtáncban, ifjak és öregek együtt. „Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom és megörvendeztetem őket bánatukban.

Mt 13,18-23 - Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde: Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”

Nézzünk a tükörbe, melyet Jézus tart elénk: „Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja”! Értetlenségünk, nem de együgyűségünk kovásza? Mert nem teszek meg eleget – mindent - azért, hogy megértsem, hogy enyém lehessen Isten Igazsága? Hogy szolgálhassam azt, Aki által és Akinek kegyelméből kereszténynek vallhatom magam! Milyen szolgálat az, amit félszívvel, és fél erővel teljesítenek? Persze, hogy sajnálatra méltó, ugyanakkor lejáratja azt, akinek a szolgálatot szánták.

Hogy mondja Jézus? „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül.” [Lk 17,1-2] Mennyien élünk megbotránkoztatással! Ments meg Istenem, hogy kegyelmed felszabadítson betegségeimből! Ámen