Magam miatt ne aggódjak

Jer 14,17-22 - Mondd nekik ezt az igét: Szemem könnyet hullat éjjel-nappal, és nem csillapodik, mert nagy töréssel tört össze népem szűz leánya, nagyon fájó sebbel. Ha kimegyek a mezőre, íme, karddal megöltek vannak ott, és ha bemegyek a városba, íme, éhségtől elgyengültek. Bizony, próféta is, pap is elvándoroltak olyan országba, melyet nem ismertek.” Vajon végleg elvetetted Júdát, vagy Siont megutálta lelked? Miért vertél meg minket úgy, hogy nincs számunkra gyógyulás? Békességre vártunk, de nincs semmi jó; és a gyógyulás idejére, de íme, rettenet! Elismerjük, Uram, gonoszságunkat, atyáink bűnét, hogy vétkeztünk ellened. Ne vesd el neved miatt, ne gyalázd meg dicsőséged trónját! Emlékezz, ne bontsd fel szövetségedet velünk! Vannak-e a nemzetek bálványai közt esőt adók? Vagy az egek adnak-e záporesőket? Nemde te vagy az Úr, a mi Istenünk, és terád várunk? Mert te alkottad mindezeket.

Zs 78 - Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak. Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak. Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz? A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet. Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét! Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk. Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, Bocsásd meg bűneinket a te nevedért! Miért mondják a pogányok között: „Hol van az ő Istenük?” Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása. Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat. Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram. Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!

Mt 13,36-43 - Akkor otthagyta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: „Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!” Ő azt felelte nekik: „Az, aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek, és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!

Magam miatt ne aggódjak. Bízzam  magamat Istenemre, inkább legyen aggódásom azokon akikről így beszél a próféta: az „éhségtől elgyengültek”. Akik már képtelenek rá, hogy visszaforduljanak, belássák, hogy meg kellene fordulniuk, azaz: meg kellene térniük.

Én, Jeremiás szavait ismételgetem, esengek, fohászkodom. Mert, magamat is beleértve, úgy tartom, hogy hagyjuk magunkat, a világtól, hogy félrevezessen. És már erőtlenek vagyunk arra, hogy változzunk. A bűntudatunk sem az, amit Isten elvárna tőlünk, amiből fakadhatna a bűnbánat, amiért ránk kiáradhatna Isten irgalmas, megbocsátó kegyelme. Pedig, egyedül ez az az út, amiből lehetne feltámadás, újrakezdés.

Már fel sem fogjuk, hogy mennyire elgyötörtek vagyunk, mennyire kérődzünk, mennyire tanácstalanul tapogatódzunk, hogy imaéletünk mennyire kiüresedett, száraz, és méltatlan Istenhez, de önmagunkhoz is. Valójában érezzük hiányát, mégis elhazudjuk magunk előtt, hogy Isten kapcsolatunkat csupán próbáljuk élni. De mindeközben képtelenek vagyunk elköteleződni.

Az „éhségtől elgyengültek” azért azok, mert azok, akiknek dolguk volna, és módjuk is volna rá, hogy éhségüket enyhítse, kezelje, még az előtt, hogy elgyengüljenek, nincsenek mellettük, nem veszik időben észre, hogy mi lenne a dolguk, hol volna a dolguk.

Éberség, tudatosság, felelősség, figyelem, szelídség, alázat, és mindez szeretetből legyen az Emberben! Úgy gondolom, hogy értem, és mégsem élem! Erre mondom azt, hogy gyarló, esendő, gyenge és bűnös vagyok, ami miatt szükségem van Istenre, Aki az egyedüli személy, az, aki erőtlenségemből talpra állíthat! Ezért hívlak szüntelen: legyél az én gondviselő Atyám! Ámen