Jézus meghallgatva az apostolok beszámolóit
Jer 23,1-6 - „Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és szétszélesztik legelőm nyáját! - mondja az Úr. - Ezért így szól az Úr, Izrael Istene a pásztorokról, akik legeltetik népemet: Ti szétszélesztettétek nyájamat, elűztétek, és nem tartottátok számon őket. Íme, én számon kérem rajtatok tetteitek gonoszságát, - mondja az Úr. - Magam gyűjtöm össze nyájam maradékát mindazokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ahol szaporodni és sokasodni fognak. Támasztok föléjük pásztorokat, akik majd legeltetik őket; nem félnek többé, és nem rettegnek, számba sem kell venni őket - mondja az Úr. - Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak; királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik, jogot és igazságot szolgáltat az országban. Napjaiban megszabadul Júda, és Izrael biztonságban lakik; ez lesz a neve, amelyen szólítják: Az Úr a mi igazságunk.
Zs 22 - Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.
Ef 2,13-18 - Most azonban Jézus Krisztusban ti, akik egykor távol voltatok, közel jutottatok Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében. A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollévők voltatok, s békét a közel lévőknek [Iz 57,19]; mert általa van mindkettőnknek szabad utunk egy Lélekben az Atyához.
Mk 6,30-34 - Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. Ő ekkor azt mondta nekik: „Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani.
Jézus meghallgatva az apostolok beszámolóit, úgy véli, hogy ideje pihenni. Talán, mert eszembe jut a vérfolyásos asszony esete, ahol Márk megjegyzi, hogy a gyógyulás kapcsán Jézusból erő ment ki (Mk 5,30), ebben az esetben is így volt, és Jézus is érezte azt a fáradtságot, ami rajta keresztül, az apostolok tettei által megtörtént, végbe ment. Talán ez volt az első eset, amikor az Atya megmutatta Jézusnak, hogy milyen küldetése, milyen szerepe van ez után, a világban, az idők végezetéig. Azokon keresztül, akik hisznek általa, benne, és vállalják a közösséget Vele.
De, pihenésre készülve, mégis, partot érve, mi az, amitől Jézus újra erőre kap? Márk ezt írja: „megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani.” Márk, Ezekiel próféta szavaira utal vissza: „Juhaim pedig elszéledtek, mert nem volt pásztoruk; prédájává lettek a mező minden vadjának és elszéledtek.” Nekem olybá tűnik, hogy bár nem ismerjük, mi mindenre kezdte Jézus tanítani a tömeget, ott, és akkor, mégis valami olyasmi történhetett, ami ma, számunkra úgy hat, mint a mai szentlecke szavai: talán Jézus ott is, Isten békéjét hirdette meg a tömegnek. Mely békében lehet szabad utunk, mindannyiunknak, a „Lélekben az Atyához”.
Játszunk el azzal a képpel, amiről Pál beszél: két nép van. Az egyik népet azok alkotják, akiket Isten kiválasztott arra, hogy Isten békéjében éljenek, és hirdessék a szabadulást annak a másik népnek, akik keresik, de nem találják e világban békességüket. Hogy e két nép egy legyen, eggyé lehessen Isten békéjében! Amihez feltétel az, hogy a választottak megéljék Isten békéjét, és e békéről tanúságot is tudjanak tenni a világban, annak a másik népnek. Isten, az Ő népe által akarja meggyőzni a világot arról, hogy békessége teremtő szeretet mindenek javára!
Jézust meggyőzte az Atya arról, hogy szándékára Jézus működése eredményes, amit igazoltak a küldetésből megtért apostolok, ami erőt adott számára, hogy ezt a pásztor nélküli tömeget megszánja, és az Atya szándékára elvezesse.
Akarok Uram én is a Te tanúd lenni, és Veled közösségre jutva, közösségedre elvezetni azokat, akik pásztor nélkül belevesznek e világba, és nem értik meg, hogy választottaidként mire szánod őket! Krisztus által, a Lélek erejével vezess Uram, Atyám a szándékod szerint! Ámen
