Az Ember jelleme és Isten jelleme rajzolódik ki e mai evangéliumban

Oz 2,16.17b-18.21-22 - Azért íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek; és visszaadom neki attól kezdve szőlőit, és Ákor völgyét, a remény kapujául, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, és mint abban az időben, amikor Egyiptom földjéről feljött. Akkor majd - mondja az Úr - „Férjem”-nek hív ő engem, és nem mond többé „Baál”-nak. És eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel, eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat.

Zs 144 - Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.

Mt 9,18-26 - Amíg ezeket mondta nekik, íme, odajött egy elöljáró, leborult előtte és azt mondta: „A lányom most halt meg, de gyere, tedd rá a kezedet és élni fog.” Jézus fölkelt és követte őt a tanítványaival. És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: „Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.” És abban az órában meggyógyult az asszony. Amikor Jézus bement az elöljáró házába és látta a fuvolásokat és a tolongó tömeget, így szólt: „Távozzatok! Nem halt meg a kislány, csak alszik.” De azok kinevették. Mikor kiküldték a tömeget, ő bement, megfogta a lány kezét, és a kislány fölkelt. Ennek a híre elterjedt azon az egész vidéken.

Az Ember jelleme és Isten jelleme rajzolódik ki e mai evangéliumban.

Van egy ember, aki azt állítja, hogy a lánya meghalt, ennek ellenére, és a tömeg láttán sem fogja vissza magát, hogy Jézustól csodát kérjen: támaszd fel nekem!

Van egy megszégyenült, betegségében meggyötört asszony, aki szégyenével, mégis reményével érinti meg Jézust, várva tőle a csodát.

Van sok ember, akit az Írás egyszerűen tömegnek említ, akik már eldöntötték, a tények birtokában, racionálisan azt, hogy ami történt, megtörtént, és a történtekben találják meg helyüket. Akiknek Jézushoz nincs sok közük, és érzéketlenek maradnak szavai iránt. Nem érzik ki szavaiból azt, hogy itt valaki, valami olyan dolgot jelent ki, ami tiszteletet követel az Embertől!

Én ki vagyok? Egy olyan ember, aki minden élethelyzetemben rábízom magam Istenre, vagy a tömegből egy vagyok? A tömeg ember olyan, aki érzéketlen, kishitű, kétkedő, szeretné maga irányítani a dolgokat, és kézben tartani a dolgokat, nem bíz semmit a bizonytalanra. Vagyis: amit nem tarthatok a kezemben, aminek a döntése nem rajtam múlik, az elbizonytalanít, az nem lehet jó, abból semmi jó nem származik. Ugyanakkor, nem tudok kérni, nem hiszek az önzetlen segítségben, és azt vallom, hogy nem is várhatok el senkitől önzetlen segítséget.

Az, aki tud bízni Istenben, annak az élethez való viszonya abból merít erőt, hogy az Élet nem jog kérdése, hanem ajándék, melyben én vagyok a megajándékozott, a kegyelt, aki kérhetem a kegyelem Urától a kegyelmet. Ami nem jár, mégis remélhetem!

Isten, mindezekkel az emberekkel milyen viszonyban van, hogyan ismerem meg Őt ebben a helyzetben?

Amikor az Ember bizalmat szavaz Istennek, rábízza magát, meri kérni, hogy segítsen rajta, teljes hittel, akkor Isten nem tagadja meg tőle a segítségét! Azt mondja, megyek és megteszem, mert látom, hogy bízol bennem. Erre az esetre is érvényes Pál tanítása, hogy „az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.” [Róm 8,28-30]

Bizony, én nem tartom magam ilyen, utóbbi Embernek. De, lehetek még? Nem tudom, de szeretnék! Én, aki kérem az Urat, hogy segítsen meg engem, hogy képessé legyek rábízni magam és minden velem kapcsolatos, általam befolyásolható döntést, úgy állok elé a kérésemmel, ahogy a mai evangéliumban az a két ember, aki már nem bízik magában. Aki megalázza magát Isten előtt, és úgy kérem Őt, azzal a bizalommal, ahogy csak Tőle várhatok kegyelmet hitetlenségemben! Ámen