Jézus nem akarja minduntalan megbotránkoztatni az embereket

Ám 7,10-17 - És Amaszja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jeroboámhoz, Izrael királyához: „Összeesküvést szít ellened Ámosz Izrael házában; az ország nem viselheti el mindenféle beszédjét! Azt mondja ugyanis Ámosz: „Kard által fog meghalni Jeroboám, és Izraelt fogságba hurcolják országából!”„Ámoszhoz pedig így szólt Amaszja: „Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj! De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!” Felelt erre Ámosz és mondta Amaszjának: „Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én, és vadfügét szedegetek. De az Úr meghívott engem, amikor a nyájat tereltem, és mondta nekem az Úr: „Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!” Most pedig halljad az Úr szavát: Te így szólsz: „Ne prófétálj Izrael ellen, és ne fakadj ki Izsák háza ellen!” Ezért így szól az Úr: „Feleséged a város paráznája lesz, fiaid és leányaid kard által hullanak el, földedet kötéllel felmérik, és te tisztátalan földön halsz meg, és Izraelt országából fogságba hurcolják!”„

Zs 18B - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Mt 9,1-8 - Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába. Ekkor, íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: „Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.” Erre íme, egyesek az írástudók közül azt mondták magukban: „Ez káromkodik.” Jézus látta gondolataikat és így szólt: „Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben? Ugyan mi könnyebb, azt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj föl és járj”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani - s ekkor a bénához fordult -: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az fölkelt és hazament. Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

Jézus nem akarja minduntalan megbotránkoztatni az embereket, mégis sikerül Neki. Vajon, minden Krisztus követőre ez a sors vár? Ha igen, akkor nem sok Krisztuskövető emberrel találkozom. Valójában a világ nem Krisztus követésére rendezkedett be, és nem is sokan szakosodnak rá! Mi erre az elsődleges bizonyíték? Ugyan hányan vannak azok, akik igénylik a bűnbocsánatot, a kiengesztelődést, az irgalmat? Egyáltalán, hogyan is állunk mi magunk a bűn kérdésével? Mi az, amit bűnnek tartunk, és mit nem? A jóra való restség, és a bűn iránti érzéketlenségünk nagyon közel áll egymáshoz, és nagyon azonos a gyökere: arra gondolok, hogy nincs valóságos Istenképűségünk, amiből kirajzolódhatna a jó és a rossz fogalmának a határvonala, és mely igazodásunkat meghatározná egyikhez és másikhoz.

Van fogalmunk arról, hogy járunk e, vagy toporgunk, esetleg kuporgunk, vagy sunyítunk? Még csak nem is térdelünk! Hiszen a térdelés, az valamilyen módon a bűntudatot formázza meg. E világ, és benne már mi is – mernünk kell sarkosan fogalmazni -, elvesztette Istenkapcsolatát! Fogalmunk sincs, hogy hova tartunk. Már fel sem merjük tenni a kérdést magunknak, hogy hova tartunk? Nincs tartásunk sem. Csak mimikánk. De jól tudjuk imitálni azt, amit tennünk kellene. Képmutatás, hamisság, amit Jézus farizeusi jellemnek tartott.

És ennek a generációnak mondja Jézus, ma azt, hogy: „Kelj föl és járj!” Indulj már el azon az úton, ahol találkozhatsz Velem, ahol megérinthetlek – ahol kialakulhat benned a vágy, az igény a bűnbánatra -, ahol meghallhatod végre, hogy: „Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.” Mert Isten éles tekintete, a szerető szíve arra érzékeny, akinek már elege van, telítődött a bűnökkel, és vágyakozza a szabadulását.

Mert megmenteni, ahogy meggyógyítani is, csak azt lehet, aki maga is vágyakozza! Mi mást nem tudunk tenni, csak azt, hogy ha már bennünk megszületett a vágy a megtisztulásra, akkor másoknak is segítsünk e vágy felébresztésében! Azzal, hogy bizonyosságát adjuk rá, hogy van rá mód, esély! Istenünk e kegyelem eszközeivé segíts lennem! Ámen