Az Istenhit szerepe az Ember életében

Ef 2,19-22 - Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.

Zs 116 - ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat minden népek, dicsérjétek őt minden nemzetek! Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad!

Jn 20,24-29 - Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” Azután azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!” Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.”

Az Istenhit szerepe az Ember életében – így foglalhatnám össze az Isteni Ige mai megszólalását, megszólítását. A Jezsuitáknak van egy nagyszerű kiadású könyve a Zarándokról, rendjük alapítójáról, Szent Ignácról. Melyben az áll, hogy „Ignác egységben észlelte a lelki dolgokat, a hitet, és a tudományt.”Azaz, nincs hit lelkiség nélkül, és a tudomány mit is ér, ha azt nem a hit ereje járja át! Szent Ignác volt az, aki igazolja a magam késői felismerését is, miszerint Istenszolgálat, illetve mások üdvösségéért való tartós elköteleződés nincs anélkül, hogy az Ember ne vonulna ki, vagy újra, meg újra ne vonulna el a maga pusztai magányába, ahol rátalálhat, vagy visszatalálhat az Egy Igaz Istennel való személyességére. Ahogy erre minta maga Jézus Krisztus, vagy keresztelő Szent János is. Szent Ignác, a Loyolai is, ezt követte akkor, amikor elvonult Manresába. Ahol a maga személyiségét, mely, mint tudjuk, elég eleven és érzelem gazdag volt, képessé lett alárendelni a kegyelem indíttatásainak. Vagyis: lelki élete segítette kifejlődni hitérzékenységét, és buzgóságát.

Ez az, amit mi szeretnénk kihagyni! Mert ezt nekem, magamnak kell megtennem azért, hogy a kegyelem eszközömmé válhasson a megtérésben, ami fárasztó, ami fegyelmezettséget igényel, és ami munkás, terhes, mert meg kell dolgozni vele. A civilizált, elkényelmesedett embernek, aki arra szocializálódott, hogy mindent meg lehet szerezni pénzért, annak ez nyűg, kényelmetlen, fárasztó, terhes.

Valahol itt van, itt található meg a mai hitérzékenységünk a hiánya. A hitem nem vásárolható meg pénzen, ráadásul hitelből? Gyanús!

Uram, Istenem, nem akarom, hogy bennem gyanúval párosuljon a Te megszentelő kegyelmed. Szentlélek, világosítsd meg elmémet és szívemet a hit erényével. Életemet a hit igaz fényében akarom látni, amely a veled való barátságból ered Uram, Megváltóm, Jézus Krisztus. Szentlélek, áldj meg engem a remény erényével. Soha ne engedj kétségbeesni, vagy csalódottá válni, mivel a mi Urunk legyőzte a bűnt és a halált, megnyitva a Mennyország kapuját számomra. Lobbants szenvedélyes szerelmet szívemben az én Uram Jézus és embertársaim iránt. Boríts lángba, hogy általam más szívek is lángolhassanak az Igazságért, mely szabaddá tesz minket az Atya akaratának betöltésére. Uram, add meg nekem a kegyelmet, hogy szívemet mindig az örök és időtlen dolgok felé fordítsam! Ámen