Ne alacsonyítsuk le örömhírünket politikai lózungokká

2Kir 2,1.6-14 - Történt pedig, hogy amikor az Úr fel akarta vinni Illést a forgószél által a mennybe, Illés és Elizeus éppen távozóban voltak Gilgálból. Majd azt mondta neki Illés: „Maradj itt, mert az Úr engem a Jordánhoz küldött.” Ő azt mondta: „Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el.” Elmentek tehát mindketten együtt. Ötven ember azonban követte őket a prófétafiak közül, s amikor ők ketten a Jordán mellett megálltak, messziről, velük szemben azok is megálltak. Ekkor Illés vette a palástját, összegöngyölítette, ráütött vele a vízre, s az két részre vált, s ők mindketten átmentek a szárazon. Amikor aztán átmentek, azt mondta Illés Elizeusnak: „Kívánj valamit, amit akarsz, hogy megtegyek neked, mielőtt elvesznek engem tőled.” Azt mondta erre Elizeus: „Kérlek, legyen a lelkedből kétszeres osztályrész rajtam.” Ő azt felelte: „Nehéz dolgot kértél: mindazonáltal, ha majd látsz engem, amikor elvesznek engem tőled, meglesz neked, amit kértél; ha azonban nem látsz, nem lesz meg.” Miközben így mendegéltek, s menet közben beszélgettek, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, s Illés felment a forgószéllel az égbe. Amikor ezt Elizeus látta, kiáltott: „Atyám, atyám, Izrael szekere és szekérvezetője!” Amikor aztán nem látta többé, megragadta ruháit és kettészaggatta. Aztán felemelte Illés palástját, amely leesett róla, s visszafordult, s megállt a Jordán partján, s Illés palástjával, amely leesett róla, ráütött a vízre, s az nem vált ketté. Erre azt mondta: „Hát most hol van Illés Istene?” Aztán ismét ráütött a vízre, s az két felé vált, s Elizeus átment.

Zs 30 - A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat! Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat. Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet, és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim. Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem. Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: „Te vagy az én Istenem! Sorsom a te kezedben van.” Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban; Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: „Elvetettél szemed elől engem!” Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

Mt 6,1-6.16-18 - Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy a te adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

Ne alacsonyítsuk le örömhírünket politikai lózungokká! Széltében-hosszában kering a világhálón, időről időre aláírás gyűjtés valami olyan ügy támogatására, melyet keresztény értéknek vallunk, és melyet feltétlenül védenünk kell, bizonyítandó, hogy sokan vagyunk azok, akik ezen értékek mellett kiállunk. Philip Yancey, a Meghökkentő kegyelem c. könyvében, mintegy 350 oldalt szentel annak, hogy végére járjon annak, ami a hívő ember örömének forrása kellene, hogy legyen, Isten megajándékozó szeretetének, mely a kegyelemben testesül meg, de melyet el kell tudnunk fogadni ahhoz – állítja könyvében a szerző -, hogy az érvényre juthasson a világban. Phil jelenti ki a könyvében azt is, és teljesen egyet értek vele ebben is, hogy Jézus által hirdetett evangélium, elsősorban nem politikai ügy, szándék. Még azt is megjegyzi a szerző, hogy az erkölcsi értékrendhez való ragaszkodás közel sem elegendő. Érzékeltetni próbálja, hogy belőlünk, keresztényekből, a mai véleményalkotásunk mellől, mintha kiveszett volna a kegyelem ismerete. Szárazak, hiteltelenek, képmutatók, farizeusi a megnyilvánulásaink többsége. Úgy látja, és én is úgy látom magunkat, mintha azt, amit nem vagyunk képesek megjeleníteni, azt a politika, a törvény által szeretnénk érvényre juttatni. De, mint tudjuk, a törvény semmit sem old meg, ha a törvény nem egy erkölcsi tartás, morális érték képviselete.

Mi, hívő keresztények, elmondhatjuk önmagunkról, és közösségünkről azt, hogy számunkra felesleges a törvény, hiszen számunkra az Isten törvénye az, mely magasabb rendű, és melynek örömmel teszünk eleget, ízt és fényt gyújtva a világnak, hogy lássa a világ, hogy Isten szeretete sürget minden embert a megtérésre, és arra az örömre, mely el nem érhető a Vele való közösség nélkül?

Ez a kiállás, nem kell, hogy azt hirdesse, hogy nem vétkeztünk soha. Inkább, pontosan abból a kegyelemből kell, hogy forrásozzon, merítsen erőt kiállásunk, hogy bizony vétkesek vagyunk magunk is, de bírjuk Isten végtelen szeretetét, megbocsátását, mely arra sarkall bennünket, hogy keressük tetszését. Megértve, hogy szándéka nem teher akar lenni számunkra, hanem értünk való! Az Isten nem a pillanatnyi, elrabolt örömök Isten, hanem az örök örömök Istene. Egész életünkön tanuljuk tőle, készek vagyunk rá, hogy tanuljuk, hogy nem a pillanatokban kikényszerített örömökből áll össze az az örökéletre szóló öröm, melyre meghívásunk van, hanem az ajándékunkká lehet, ha itt, ebben az életben próbálkozunk a szándékára lenni. Az életigenlő Isten a mi életünkkel közösségben akar életigenlővé lenni a világ számára! Isten közösségre hív, és közösségre vágyik az Emberrel! Az Ő boldogsága nem valami idegen dolog az Ember boldogságától! Istent az teszi boldoggá, ha boldognak látja minden teremtményét!

Ha mi, keresztények nem vagyunk képesek Istennel közösségben a boldogságra, a békére, és az örömre, akkor hiába való minden politikai erőlködés és törvényalkotás ebben a világban.

Pál apostol nagyon egyértelműen beszél: „az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite, és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg.” [Gel 2,16]

Ne próbáljunk másokon változtatni, amíg mi magunk nem leszünk képesek megváltozni! Mi pedig, ne a törvény által akarjunk megigazulni, ha azt állítjuk, hogy hisszük, hogy Jézus a Krisztus, az Istenfiú! A szálka és a gerenda esete emlékeztessen bennünket Jézus tanításából arra, hogy mire fókuszáljunk! E bölcsességedben teljesítsd ki népedet Istenünk! Ámen