Isten humora felér bölcsességével!

Ez 17,22-24 - Így szól az Úr Isten: „Akkor majd én is veszek egy ágat a magas cédrusfa tetejéről és elültetem; ágainak tetejéről egy gyönge ágat letörök, és elültetem egy magas és kiemelkedő hegyen. Izrael magas hegyén ültetem el, kisarjadzik majd és gyümölcsöt terem, és nagy cédrussá lesz; alatta laknak majd a madarak mind, és fészket rak valamennyi szárnyas lombjainak árnyékában; Akkor megtudja majd a vidék minden fája, hogy én, az Úr, aláztam meg a magas fát és magasztaltam fel az alacsony fát; hogy én szárítottam ki a zöldellő fát és borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr, szóltam, és meg is cselekedtem!”

Zs 91 - Zsoltár. Ének. Szombatnapra. Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni, hirdetni reggelenként kegyelmedet, éjjelente hűségedet tízhúrú hárfával, énekszóval, lanttal. Mert tetteiddel megörvendeztettél, Uram, s ujjongok kezed műveinek. Milyen nagyok, Uram, műveid, milyen mélységesek gondolataid! De az oktalan ember nem ismeri, s az esztelen nem érti ezt meg. Amikor elburjánzanak, mint a fű, a bűnösök, és virágzásnak indulnak, akik gonoszt cselekszenek, s ez pusztulásukra lesz örökkön örökre. De te, Uram, fölséges vagy örökké! Mert íme, Uram, a te ellenségeid, a te ellenségeid elvesznek, és akik gonoszat tesznek, mind szétszóródnak. De engem erőssé teszel, mint a bivalyt, s gazdagon elárasztasz olajjal. Szemem lenézi majd ellenségeimet, és gonosz támadóimról hallani fog fülem. Az igaz virul majd, mint a pálma, és terebélyesedik, mint a Libanon cédrusa. Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk udvaraiban virulnak. Még késő öregségükben is gyümölcsöt hoznak, bőven teremnek és jól érzik magukat, hirdetve, hogy igazságos az Úr, az én menedékem, és nincs igazságtalanság benne.

2Kor 5,6-10 - Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben élünk, távol járunk az Úrtól, mert hitben járunk, és nem szemlélésben. De bizakodunk, s jobban szeretnénk kiköltözni a testből, és elérkezni az Úrhoz. Ezért igyekszünk is neki tetszeni, akár nála vagyunk, akár távol élünk tőle. Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki elvegye a bérét, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett testében.

Mk 4,26-34 - Ezután így szólt: „Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár ébren jár éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás” [Jo 4,13]. Majd így szólt: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van; de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai [Dán 4,8k.18].” Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.

Isten humora felér bölcsességével! Mi, naiv, együgyű emberek, azt hisszük, hogy ha cselekvőkként összezúzzuk magunkat, erőlködünk, és tesszük a jót, törtetünk, és félre tolunk utunkból mindenkit, csak azért, hogy a hitünk szerint érvényesülhessünk, érvényre juthasson szándékunk, akkor, Istennek tetszésére leszünk. Erre mit mond Pál: „amíg a testben élünk, távol járunk az Úrtól, mert hitben járunk, és nem szemlélésben”!

Nem beszél itt másról az olvasmány sem, de maga Jézus sem, a példabeszédeiben: nekünk, a dolgunk, az volna, hogy Őt szemléljük, hogy megértsük az összefüggéseket, azokból a szilánkokból, melyeket Róla feljegyeztek az evangélisták, amiket jövendölésekben ránk hagytak a próféták, és amiket próbálnak közölni velünk a tanítványai. Kétezer év multával sem jelenthetjük ki, hogy megértettük, vagy valamennyit is értünk Jézus által közölt kinyilatkoztatásból arról az Istenről, Aki … nem is magáról beszél hozzánk, hanem számunkra akarja megvilágítani szándékát, mely velünk közösségben szándéka, örök időkre!

Mert, hogy vagyunk, az egy kezdet. Örökérvényességünk kezdete, mely Isten jelenlétébe oltódásunk. Csak hagynunk kellene, hogy bennünk, és általunk kiteljesedhessen Isten szentsége, jósága. Igen, mi Isten szentségének a részei vagyunk! Amivel mi nem tudjuk, hogy mit kezdjünk. Ebben az állapotunkban zavarodottan bolyongunk, többnyire azt hisszük, hogy dolgunk van e világban, aztán, amikor ráébredünk, hogy tévedtünk, akkor megtorpanunk, egy pillanatra oda fordulunk Istenhez, hogy Tőle várjuk megmentésünket, majd amikor újra feltaláljuk magunkat, akkor újra ott folytatjuk, ahol előtte megrekedtünk. A helyett, hogy szemlélődnénk, kutatnánk Őt, Aki minden akar lenni mindenben – a számunkra -, hogy mi úton maradhassunk Vele, Neki adva szabad akaratunkat. Hogy Ő válhasson cselekvővé általunk! Ő az Aki vet, Ő az a „magától”, aki „termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban”. És Ő az, aki az aratásra vár! Míg az idő tart, azt jelenti, hogy elégtelen a terméssel, az aratás Ura! Velem, és velünk elégtelen! Mi vagyunk a föld. Az az anyagi környezet, melyben Isten szeretne jó gazda lenni.

Ha én a kerítésem mellé ültetek szőlőt, és azt a szőlőt jól művelem, de amikor a termés beérik – mert a föld alkalmas rá, hogy jó termést hozzon -, és az arra járók benyúlva a kerítésen leszedik, bizony a termésnek, én, a gazda, nem örülhetek, nem válhat dicsőségemre, és szeretteim örömére. De, az is lehet, hogy a pajkos, vagy csibész arra járók, már idő előtt – csak úgy, miért ne – leverik a termést. Tudom, nem telesen jó a példa, de azt próbálom érzékeltetni, hogy én, aki értelmet kaptam a földi mivoltomhoz, hiába rendelkezem a kellő karizmákkal ahhoz, hogy jó termést hozhassak, ha értelmem önállósítja magát, és mások szemlélődésére többet fordítok, mint a Istenem szemlélésére, hogy megérthessem velem való szándékát, akkor bizony, nem leszek képes az Ő dicsőségére lenni, melyben megdicsőülhetnék magam is!

Istenem, segíts engem, hogy a Te bölcsességedet bírhassam, és humoroddal egyesülhessek! Ámen