Édesanyám jut az eszembe

Ter 3,9-15 - Az Úr Isten azonban szólította az embert: „Hol vagy?” Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.” Erre megkérdezte tőle: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?” Az ember azt felelte: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.” Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: „Miért tetted ezt?” Ő így felelt: „A kígyó rászedett és ettem.” Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között; a hasadon járj, és port egyél életed valamennyi napján! Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.”

Zs 129 - Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre. Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted? Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged. Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában,várja lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt, várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás. Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.

2Kor 4,13 - 5,1 - Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: „Hittem, azért szóltam” [Zsolt 116,10G], mi is hiszünk, és ezért beszélünk. Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére. Éppen ezért nem csüggedünk el, sőt, még ha a mi külső emberünk romlásnak indul is, a belső emberünk mégis napról-napra megújul. Ez a mi mostani, könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk, ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert ami látható, az ideigvaló, ami pedig láthatatlan, az örökkévaló. Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben.

Mk 3,20-35 - Amint hazaértek, ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még kenyeret sem ehettek. Mikor övéi ezt meghallották, elmentek, hogy elvigyék őt, mert azt mondták: „Megháborodott.” Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Ekkor összehívta őket, és példabeszédekben ezt mondta nekik: „Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt? Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn. És ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem állhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van. Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát. Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak; de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni.” Mert azt mondták: „Tisztátalan lélek van benne.” Ekkor az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták őt. A körülötte ülő tömegből szóltak is neki: „Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!” Ő így felelt nekik: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Aztán körültekintett azokon, akik körülötte ültek, és ezt mondta: „Íme, az én anyám és testvéreim. Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.”

Édesanyám jut az eszembe, aki 94 évesen produkálja azt, amiről Pál beszél: a „külső emberünk romlásnak indul”. Ez látható, de vajon mi van azzal a bizonyos „belső emberrel”, akire utalva mondja Pál, hogy „Ez a mi mostani, könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk, ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert ami látható, az ideig való, ami pedig láthatatlan, az örökkévaló. Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben.” Gyönyörű ígéret! Amiért ennek kegyelmi értéke a Szentlélekben jelenik meg számomra, és mutatkozik meg számunkra, akik hitből élünk!

Így áll össze számomra az Evangélium tanítása, ahol Jézus az erős ember házáról beszél, és azt hozza párhuzamba a Szentlélek káromlásával. Mert mi a Szentlélek kegyelmével vagyunk áldottak, azaz, Általa tudhatjuk emberi mivoltunkat Isten házának, lakóhelyének! Erősségünk a Lélek ereje! Jézus maga mondja: „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.” [Jn 14,23]

De, akkor mit akar jelenteni a mai példabeszéd, ahol ezeket mondja Jézus: „Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van. Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát.”

Pál a hitről beszél, arról a hitről, mely hit által válhat bizonyossággá számomra a Lélek általi „belső emberem”, akinek erején Isten maga munkálkodik, az én külső emberem hite által. Aki romlandó, napról napra, hiszen ami látható, az „ideigvaló”, romlandó. De, akinek ideigvalóságomban is harcolnom és őrködnöm kell azért, aki az örökkévalóságra lett bennem teremtve, akit meg nem szabad csúfolnom, tisztelnem kell, és érte kell megsemmisülnöm. Hogy annak legyen élete, Akinek a dicsőségére lettem ideigvalóvá!

Jézus azokra mutat, akik hallgatják Őt, akikről János evangéliumában mondja a fent hivatkozott mondatot, akiknek erősségük az a hit, mely nem engedi megcsúfolni azt, Aki nem látható, de örökkévalóságra lett teremtve, Aki erősségük – erős emberük -, és akiért külső, látható emberünk e könnyű szenvedést elviseli, hogy annak dicsőségét elnyerhesse, mely „igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk”! Jézus tehát azokkal lesz rokonná, azokkal akar rokoni kapcsolatra jutni, akik többre tartják a Lélek erejét, a Szentlélek kegyelmeit, mint testi erejüket, és azt a rokoni kapcsolatot mely testi, evilági, ideigvaló rokonság!

Köszönöm Istenem, hogy megengeded így látnom Édesanyám szenvedéseit és e tapasztaláson keresztül is engem, és szeretteimet is akarsz magadhoz vonzani! Láttatod velem is, hogy a test fogyatékosságai, ideigvalósága ne kedvetlenítsen el, inkább irányítsam figyelmemet arra, hogy minden erőmmel, melyhez a Szentlélek kegyelmeivel meg ajándékozol, arra a belső emberre fordítsam, akit Te akarsz megerősíteni, megdicsőíteni magadban! Ámen