Minden korban az Ember képes meghatározni Istent

2Tim 1,1-3.6-12 - Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Hálát adok Istennek - akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok -, szüntelenül, amikor éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által. Ennek lettem hírnöke, apostola és tanítója. Ezt is emiatt szenvedem, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, s biztos vagyok abban, hogy ő meg tudja őrizni rábízott kincsemet addig a napig.

Zs 122 - Zarándok-ének. Hozzád emelem szememet, aki az égben laksz. Íme, mint a szolgák szeme uruk kezére, mint a szolgáló szeme úrnőjének kezére, úgy tekint az Úrra, Istenünkre a mi szemünk, amíg rajtunk meg nem könyörül. Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert túlontúl jóllaktunk a megvetéssel! Túlontúl jóllakott a lelkünk a gazdagok csúfolkodásával, a kevélyek gyalázkodásával.

Mk 12,18-27 - Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének [MTörv 25,5-6; Ter 38,8]. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik. Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége.” Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?” [Kiv 3,6] Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek.”

Minden korban az Ember képes meghatározni Istent, Aki számára az, Aki Van! Pontosabban, azt akarom mondani, hogy képessé kell legyen rá az Ember, akkor, ha keresi, kutatja Istent, csak, mert közösségre akar jutni Vele. Abban az összefüggésben kell ezt tennünk nekünk is, ahogy Jézus kijelenti: Ő az Élők Istene!

Ha élet van bennem, akkor attól van bennem élet, hogy képes vagyok önmagamat Istennel azonosítani! Aki a Van! Ha Isten a Van, akkor létem Benne válik nyilvánvalóvá. Csak ne engedjek kicsinyhitűségnek, kétségnek, gyávaságnak, erőtlenségemnek, önismeretem hiányának, félelmeimnek! Hiszen Isten kész bennünket szüntelen megújítani, ahogy Pál apostol buzdít: erejében, szeretetében, józanságában! Ebben az Istenhitben kell megerősödnünk, megújulnunk, és bátorságra találnunk, ebben a környezetben, mely semmit sem akar tudomásul venni abból, Aki az Isten, és Aki által van, ami van!

Nagyon nem mindegy, hogy az Életet Isten felöl közelítem-e meg, vagy önmagamból kiindulva. Attól kezdve, onnan kiindulva vagyok képes az Életet definiálni, hogy Isten a Van, vagy attól a nagyon bizonytalan pontból indulok ki, hogy én vagyok?

Hogy lehetek képes a magam létéből kiindulva bármit is mondani az Életről, amikor fogalmam sincs arról, hogy mi lesz a következő pillanatban arra vonatkozóan, amit ebben a pillanatban én, az életről gondolok?

Isten, Jézus Krisztus emberi bölcsességén keresztül próbál bennünket az Élet józanságára, szeretetére bírni, melyből erőt meríthetünk arra, hogy a világ oktalansága ellenében megőrizzük Életünket Istennel közösségben. Vágyom, hogy képes lehessek Krisztus követésére! Arra a józanságra, arra a szeretetre, mely tudatos, következetes életigenlővé tesz! Segíts engem Istenem! Legyen nekem kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Ámen