Képzeljük csak el azt

2Pét 3,12-15a.17-18 - akik várjátok és epedve óhajtjátok Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak? Mi azonban - az ő ígérete szerint - új eget és új földet várunk [Iz 65,17], ahol igazság lakik. Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplőtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben. Tekintsétek a mi Urunk hosszútűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint. Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.

Zs 89 - Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten! Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: „Térjetek oda vissza, emberek fiai.” Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka. Elragadod őket, olyanok mint az álom, mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad. Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod. Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé. Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük. Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk. Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat? Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket. Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz. Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben. Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk. Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!

Mk 12,13-17 - Később odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül néhányat, hogy megfogják őt beszédében. Akik odajöttek, azt mondták neki: „Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját igazságban tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Ő azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!” Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: „A császáré.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És csodálkoztak rajta.

Képzeljük csak el azt, amikor e világ dolgai már soha többé nem fognak különbözni a Lélek dolgaitól!

Képes vagyok rá, legalább álmodozni arról, hogy milyen lehet az, amikor nem kell úgy éreznem, hogy itt vagyok, de nem ennek a világnak vagyok, akarok, lehetek kénytelen elköteleződni? Amikor az anyagi érdek, az anyagias világ érdeklődése irántam, és az én érdeklődésem az anyagi világ iránt nincs többé? Amikor semmi sem vonja el, téríti el figyelmemet, vagy gátol meg abban, hogy értsem Isten szándékát! Vajon, ez a halálon túl már nem lesz így?

Ja, Jézus nem ezt hangsúlyozza, hanem azt, hogy ebben az életfázisomban legyek képes, kedves, aranyos, és hajlandó megadni a világ hatalmainak és Istennek is azt a tiszteletet, ami mindegyiknek jár!

Elsőre elég képtelenségnek tűnik a számomra az, hogy ez, teljes mértékig lehetséges lehet. Aztán elkezdek gondolkodni erről, és valami olyan érlelődik bennem, hogy egy tőről fakadhat az, hogy mindkettőnek megadjam azt a tiszteletet, ami Őket megilleti! És, ez a tisztelet csakis, egyedül abból a szeretetből forrásozhat, mely Istenben az!

mindig ide lukadok ki, hogy a szeretet megértése, befogadása, és megélése, mellyel Isten van irántam, általam képviselhető e? Megvalósítható-e? Képes vagyok-e megengedővé lenni rá, hogy Isten szeretete átütő erővel működhessen általam? Képtelennek, alkalmatlannak érzem rá magam.

Megélni a kegyelmet, megtapasztalni, és a kegyelem tanújának lenni! Izgalmas feladat. És sokat segíthet megfejlődni a kegyelem életét Philip Yancey, Meghökkentő kegyelem c. munkája. Legyek Istenem a kegyelem prófétája, apostola, eszköze! Add meg nekem Istenem! Ámen