Ki kell lépni a világiaknak a papok árnyékából!

1Pét 4,7-13 - Közel van mindennek a vége. Legyetek tehát okosak, és virrasszatok imádságokban! Mindenekelőtt pedig kölcsönös szeretettel legyetek egymás iránt szüntelenül, mert a szeretet sok bűnt eltakar [Péld 10,12]! Legyetek vendégszeretők egymás iránt zúgolódás nélkül! Mindegyiktek, ahogy kapta a kegyelmet, úgy adja tovább másnak is, mint jó intézői az Isten sokféle kegyelmének. Ha valaki beszél, mintegy Isten szavaival beszéljen; ha valaki szolgálatot tesz, mintha azzal az erővel tenné, amelyet Isten oszt ki, hogy mindenben Isten dicsősége valósuljon meg Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom mindörökkön örökké! Ámen. Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon a perzselő szorongatásokon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy amikor dicsősége kinyilvánul, vigadozva örvendezzetek.

Zs 95 - Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: „Király az Úr!” Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Mk 11,11-26 - Ő pedig bement Jeruzsálembe, a templomba. Mindent megnézett, de mivel már estére járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett. Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. Erre megszólalt, és azt mondta neki: „Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!” A tanítványai hallották ezt. Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta, s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren. Azután így tanította őket: „Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? [Iz 56,7] Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” [Jer 7,11] Mikor a főpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán. Amikor beesteledett, kiment a városból. Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt. Péter visszaemlékezett, és azt mondta neki: „Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.” Jézus ezt felelte nekik: „Higgyetek Istenben! Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek hegynek: „Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni. Azért mondom nektek: Higgyétek, hogy mindazt, amit imádkozva kértek, elnyeritek, és meglesz nektek. Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket.

Ki kell lépni a világiaknak a papok árnyékából!

Képesek vagyunk helyes diagnózist felállítani arról, hogy miért és hogyan jutott el a jelen állapotára a civilizált Európa kereszténysége?

Azért teszem fel azt a kérdést, mert amíg szemérmesen és önigazolásokkal, önvédelemmel, álságos teóriákkal közelítjük meg a problémát, addig nem lehetünk képesek megtalálni ebből a – mondjuk ki – válságból a kiutat. Az ’Újra néven nevezzük’ címmel megjelent tanulmány, amikor az Igazságosságról, mint az elsődleges sarkalatos erényről beszél, azt mondja, hogy ebben a tárgykörben kell beszélnünk a bűntudatról is. Azt mondják erről a szerzők: „a bűnbánat kapcsolódó erény, hiszen hibát mindenki követ el, s az emberi kapcsolatokban a kiengesztelődés, és – amennyiben jogos – a bocsánatkérés az igazságosság szerves részét képezi.” (30.o.) Ezzel a képességgel, ha nem bír a keresztény ember, a keresztény társadalom, akkor semmi reménye sincs arra, hogy megújulhasson!

Méghozzá gyökeresen kell megújulnunk, visszatérnünk a gyökerekhez. Vissza kell metszeni a szőlőt, hogy az új évben, új és bőséges termésre lehessen képes a szőlőtő. Mintha minduntalan mi, ezt szeretnénk elkerülni. Pedig, a II. Vatikáni zsinat, és azóta a pápák próbálnak mindent megtenni, hogy ez a megújulás megtörténhessen. A pápáinkat sorra szentté avatjuk, és mintha ezzel meg is elégednénk. Nem szabad. Nézzük meg, hogy egyre határozottabban fordulnak a pápák közvetlenül a világi hívek felé, közvetlenül evangelizálva őket, mint akik a hierarchiában már nem látják a megújulás lehetőségét.

Ugyanakkor a papság száma és minősége is rohamosan csökken és romlik. Talán Isten sem látja már a korábbi rendszerben a megújulás esélyét! Kiüresedett, elértéktelenedett, hagytuk, hogy elértéktelenedjen, vagy észre sem vettük, hogy kiüresedik. Több felelősség, több feladat, és több kötelesség hárul a világiakra! Ott kell a megújulás, ahol lehetőség van arra, hogy a világi közegből kitermelődjön az új papság, az új hierarchia! A világiaknak van egyedül módjuk rá, hogy az Istennel személyes kapcsolati tőkéből újjá teremtsék az Egyházat. A világiak azok, akik családot alapíthatnak, akik felnevelhetik az új generációkat, és akik közelebb vezethetik a világot Krisztushoz, hiszen a világiak azok, akik ott élnek a világban! De ehhez a világiaknak is meg kell újulniuk Krisztusban!

„Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!” [Mt 28,19] Vagy: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” [Mk 16,15] Ezek nem különálló mondatok, ezek együtt, és egyként értelmezendők! Én úgy gondolom, hogy ez minden egyes keresztény számára küldetés Krisztustól – csak ne felejtsük el, hogy Krisztus számunkra, részünkre, Isten eszköze, a küldött, a kinyilatkoztató közeg! -, ráadásul nem arról szól, hogy térítsetek, hanem azzal egyenértékű, hogy alkalmat kell találnunk mindenkor arra, hogy tanúságot tegyünk mindarról, amit Krisztus tanít nekünk, kinyilatkoztat, és amit a Szentlélek megerősítő kegyelmével erőnkké lett! Ezt a tanúságot mind a négy evangélista valamilyen módon kifejezi. Ha nem elég határozottan, akkor annak csak az lehet az oka, hogy ez számukra olyan természetes volt, hiszen Ők Krisztussal testi, lelki közösségben voltak, éppen ezért, nem is tehettek mást, mint hogy tanúi legyenek Krisztusnak. Nekünk ennél sokkal tudatosabban kell beleoltódnunk Krisztusba ahhoz, hogy hirdethessük a világban Isten dicsőségét!

Az apostoloknak volt még egy rettenetesen nagy előnyük abban, hogy ne értsék, és ne magyarázzák félre Krisztus szándékát. Ez az volt, hogy egyszerű emberek voltak, nem voltak túlműveltek, nem voltak agyasak! Mi már, sokkal inkább a tudásunkra, és a tudományosságunkra alapozzuk kereszténységünket. Pedig a Szentírás határozottan állítja, hogy a hitre kellene támaszkodnunk (Jn 14,1), melyre rá kellene bíznunk értelmünket is!

Emlékezzünk csak vissza, hogy a hit hol kezdett háttérbe szorulni? A felvilágosodáskor. Amit a világ felvilágosodásnak mond! És mi, el hisszük, hogy az volt a felvilágosodásunk.

Mennyei Atya segítsd józanságunkat, ne engedj tévedéseinkbe beleveszni! Ámen