Mennyire, de mennyire nem fogjuk fel esetlegességünket

1Pét 1,18-25 – Tudjátok jól, hogy nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból [Iz 52,3], hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén, akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek. Általa hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta halottaiból, és dicsőséget adott neki, hogy Istenben legyen a hitetek és reményetek. Tisztítsátok meg tehát lelketeket az igazságnak engedelmeskedve, a nem színlelt testvéri szeretetben. Figyelmesebben, szívből szeressétek egymást, újjászületve nem romlandó, hanem romolhatatlan magból, Isten élő, és örökké megmaradó igéje által, mert minden test olyan, mint a fű, s minden dicsősége, mint a fű virága: elszárad a fű, és lehull a virága, az Úr igéje azonban örökre megmarad [Iz 40,6-8G]. Ez pedig az az ige, amelyet hirdettek nektek.

Zs 147 - Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet, Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat. Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged. Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak. Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát. Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni? De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek. Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek. Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!

Mk 10,32-45 - Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük ment, ők pedig félve és aggódva követték őt. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: „Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. Azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.” Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: „Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.” Ő megkérdezte tőlük: „Mit akartok, hogy megtegyek nektek?” Azt felelték: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.” Jézus erre azt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Ők azt felelték neki: „Meg tudunk.” Ekkor Jézus azt mondta nekik: „A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.” Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Mennyire, de mennyire nem fogjuk fel esetlegességünket! Ma vagyunk, és holnap? Ki tudja! Mégis úgy élünk, mintha itt szeretnénk berendezkedni, ezen a világon, az örökkévalóságra, és minden azon múlna, hogy mi mit teszünk azért, hogy boldogok lehessünk. Itt, és mindörökre.

Erre a kérdéskörre úgy jutottam el, hogy Péter szavait próbáltam úgy olvasni, mintha azok között lennék, akik aztán, szavaira megtértek, és megkeresztelkedtek.

„Istenben legyen hitünk, és reményünk”. Aztán: „szívből szeressétek egymást”, „újjászületve a szeretetben, melyben megtisztultan engedelmeskedünk Isten Igazságának! Mely Isten élő, és örökké megmaradó Igéje!

Szóval, arról beszél Péter, hogy Isten Igéjének fennmaradása nem azon múlik, hogy én, hogy viszonyulok hozzá. De az én jövőm, a boldogságom, az én békességem, bizony azon múlik, hogy hogyan állok benne Isten Igéjében, azon a napon, amikor vagyok, amikor még létem lehet ebben a közegben, mely megigazulásomra van!

A világ lelki jövője a mai keresztény létem jövője. Én, mit örökítek át? Mit adok hozzá ahhoz, amit Krisztustól kaptam? Nehogy elvegyek abból, mert az régen rossz a számomra! Ne azzal törődjek, hogy milyen pozícióba jussak, mert az nem rajtam múlik. Nekem a mában kell a helyemen állnom, és megfelelnem a rám osztott mai feladatnak.

Rádöbbenek arra, hogy az egész emberiség, mennyire nem él a jelenben! Talán ez nem is tudatos, hiszen úgy általánosságban nem élünk tudatos életet, inkább sodródunk, sodortatunk. Ha jól belegondolunk, akkor mi, általában, a kihívásokra a magunk válaszait keressük, és erre szocializálódunk. Hogy próbáljuk megválaszolni a nekünk szegezett kérdéseket, próbáljuk megoldani a problémákat, melyekkel szembetalálkozunk, vagy találjuk ki, egy adott helyzetben mi lehet a megoldás.

Lehet, hogy nem is ez a dolgunk. Ezekre adott válaszaink a kényszerek és a függőségeink kifejeződései. Ahelyett, hogy járnánk, vagy legalább is keresnénk a magunk útját, mely Istenhez vezet, és Isten felé mutat, miközben tesszük a dolgunkat. Valójában, a rossz alapállásunkból fakadóan káoszt teremtünk, és folyamatosan egymásnak teszünk keresztbe, nehogy bárki is kitalálhasson a káoszból.

Istenünk, Te nem erre teremtettél, nem erre szántál bennünket! Segíts kijózanodni, hogy végre a kereszténység a maga helyén találja fel magát, és segítsen a világnak is kijózanodni! Ámen