Életadó Lélek a tűz

Jak 5,1-6 - Rajta hát, gazdagok! Sírjatok, jajveszékeljetek a nyomorúságok miatt, amelyek rátok következnek! Gazdagságotok elpusztult, ruháitokat megemésztette a moly. Aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, a rozsdája tanúskodni fog ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Még az utolsó napokban is gyűjtögettetek! Íme, a munkások bére, akik mezőiteket learatták, s amelyet ti megdézsmáltatok, felkiáltott, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe. Lakmároztatok a földön, és bujaságban hizlaltátok szíveteket a leölés napjára! Elítéltétek és megöltétek az igazat, s ő nem állt ellent nektek!

Zs 48 - A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian: mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt! Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése. Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet. Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága? Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek. Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért. Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti, hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre. Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat. Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön. Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá. Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek. Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk. De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem. Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége, mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána. Mondja bár áldottnak magát életében: „Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót”, mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot. Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik - bizony hasonló hozzá.

Mk 9,41-50 - Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint ha két lábaddal együtt a gyehenna olthatatlan tüzére vetnek. Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik [Iz 66,24]. Mindenkit tűzzel fognak megsózni. Jó a só; de ha a só sótlanná válik, mivel adtok ízt neki? Legyen só bennetek, és legyen békesség köztetek.’’

Életadó Lélek a tűz! Mely életet ad, mely ízt ad a Léleknek, mely bennünk van, az Atya szeretete által! Azért, hogy ez a föld, mely éltető közege az Embernek, olyan sókkal legyen ellátva, melyek táplálják a lelket is.

Jézus bőkezű áldást ad a számunkra akkor, amikor e szavakkal akar békességre bírni bennünket, Őbenne!

Miről is tanít ma Jézus? Ha bármit is azért kapunk, amiért Krisztuséi vagyunk, azt meg kell becsülnünk, azért felelősséggel legyünk! Ha észrevesznek bennünket azért, mert Krisztusiak vagyunk, akkor azt meg kell szolgálnunk! Vagyis, nehogy lejárassuk, elértéktelenítsük, vagy visszaéljünk Krisztussal, az Ő kinyilatkoztatásával! Az, aki nem képes tisztelni azt, aki felmagasztalja, bizony, a kárhozatot szolgálja, a maga kárhozatát!

Nem véletlen, hogy azt mondja Jézus, hogy az, aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot (Mk 3,28-29; Mt 12,31-32)!

Szóval, azt kell ebből a mai tanításból elsajátítanunk, és megélve újra, meg újra eltűnődni rajta, hogy „Mindenkit tűzzel fognak megsózni. Jó a só; de ha a só sótlanná válik, mivel adtok ízt neki? Legyen só bennetek, és legyen békesség köztetek.’’ Nekünk kell ízt adnunk a világnak! Erre szól minden keresztény küldetése. Roppant nagy felelősség! De, e felelősség súlya az, hogy ezt a felelősséget Isten szeretete, bizalma, alázata, és szelíd békéje teszi ránk! És ettől hordozható ez el, viselhető ez el, és válhat örömünkké! Hát, kérlek Istenem, hogy ebben az örömben szentelj meg, hogy mindenkor felszabadult örömmel legyek engedelmes a Lélek tüzének! Ámen