Megszentelődni az Igazságban

ApCsel 20,28-38 - Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat. Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket. Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára. Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak. Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: ,,Nagyobb boldogság adni, mint kapni.''’’ Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal. Azok pedig mindannyian nagy sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát. Végül pedig elkísérték őt a hajóra.

Zs 67,29-36 - Mutasd meg, Isten, hatalmadat; Erősítsd meg, Isten, amit köztünk műveltél. Jeruzsálemi templomodba királyok hozzanak neked ajándékot. Fenyítsd meg a nádas vadját, a népek tehenei között a bikák csordáját: boruljanak le ezüst kincseikkel. Szórd szét a háborúra vágyó népeket! Hadd jöjjenek ide Egyiptom nagyjai, Etiópia sietve emelje kezét Istenhez. Föld országai, Istennek énekeljetek, zengjetek az Úrnak dicséretet, zengjetek Istennek, aki kezdettől fogva az egek egén trónol; Íme onnan hallatja szavát, hatalmának szavát. Magasztaljátok Isten dicsőségét. Az ő felsége honol Izrael felett, az ő ereje a fellegek között. Csodálatos vagy Isten a te szentélyedben! Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének. Áldott legyen Isten!

Jn 17,11b-19 - Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.

Megszentelődni az Igazságban! Tudva, és megvallva, hogy Isten Igéje az Igazság, számomra!

Nincs elkötelezettség nélkül Istenhit! Ami azt jelenti, hogy a megismerésben válok minden nappal megigazultabbá, az életállapotomban teljesebbé.

Ez valami olyan dolog, olyan komolyság, mely felelősség, és tudatosság is egyben, mégsem tesz fafejűvé, kényszeredetté, és élet idegenné. Mert az ebbéli állapotunkban leledzik küldetésünk a világba, és a világ felé. Ha már Jézus értünk szentelte magát, akkor ideje van, hogy a megszentelő kegyelmet magunkra vonjuk, hogy az igazság lelke képes lehessen átformálni, átalakítani, Istenhez hasonlóvá formálni bennünket.

Ebben a rövid gondolatban teljen a mai napom, sikerüljön bennem gyökeret verni, melyből új szárba szökkenhet Isten Igazsága, hogy bőven termővé váljak! Add meg nekem Istenem Krisztus nevére! Ámen