Érdekes a Szentírás szóhasználata

ApCsel 1,1-11 - Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik. Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: ,,Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.’’ Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: ,,Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?’’ Ő azonban azt mondta nekik: ,,Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.’’ Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: ,,Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.’’

Zs 46 - A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek, örvendezzetek Istennek ujjongó szóval, mert az Úr felséges, rettenetes, hatalmas királya ő az egész földnek. Alánk vetette a népeket, lábunk alá a nemzeteket. Kiszemelte nekünk örökségünket, Jákob ékességét, melyben kedvét leli. Ujjongás közepette felvonul az Isten, harsonazengés között az Úr. Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek, zengjetek királyunknak, zengedezzetek. Mert Isten az egész föld királya, zengjetek bölcsességgel. Isten uralkodik a nemzeteken, s ül szent trónusán az Isten. Egybegyűlnek a népek fejedelmei Ábrahám Istenének népével, mert az Istené a föld pajzsa: s igen fenséges ő.

Ef 1,17-23 - Testvéreim! Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek őt. Gyújtson világosságot lelketekben, hogy megértsétek: milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag az a fenséges örökség, amelyet ő a szenteknek szán, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma mirajtunk, hívőkön. Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta őt, és a mennyben jobbjára ültette. Fölé emelte minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezendő méltóságnak, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is. Mindent lába alá vetett, őt magát pedig az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste, és teljessége annak, aki mindent mindenben betölt.

Mk 16,15-20 - Azután ezt mondta nekik: ,,Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.’’ Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől [2 Kir 2,3.11; Zsolt 110,1]. Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.

Érdekes a Szentírás szóhasználata, a tanítások szóképzése, alakítása. Amikor például ez áll Pál szavaiban, hogy „nagy az ő hatalma mirajtunk, hívőkön”, akkor az azt akarja jelenteni, hogy igen, Isten ereje hatalommá szeretne lenni a mi emberségünkön, pontosan azért, hogy Isten gyermekei lehessünk. Vagyis a Szentírás szóhasználata megelőlegezi a bizalmat arra, hogy én, az Ember, hajlandó leszek alárendelni magam Istennek. Szándékának, akaratának, szeretetének, tiszteletének, mellyel félni lehetek képes a Vele való közösséget. Ez ragaszkodás is lehet, vagy olyan kötődés, melyben az Ember életre talál, és melyben biztonságot lel. Bizonyosságot arra, hogy nincs életem Rajta kívül!

Egyetlen más kötődése Embernek nincs, nem lehet olyannyira javára, mint az, ha Istenéhez kötődik. Persze, minden emberi kötődés lehet kóros, és káros is, de én nem erre akartam itt utalni!

Azonban, ha nincs egy egészséges, és életet tápláló vonzódásom, kötődésem Istenhez, akkor soha sem leszek képes rá, hogy hirdessem az Evangéliumot, úgy, mint a magam örömét is!

Jézus küld, e feladatra. Arról itt nem szól, de máskor feljegyezték Istentől, hogy azt mondja: „Eligazítlak a bölcsesség útján, és vezetlek az igazság ösvényein.” [Péld 4,11]. Azaz, hogy ha elmélyülök a tanítás igazságában, akkor abban el fog igazítani engem Isten. Nem kell másra hallgatnom, csak engednem kell, hogy vezessen a Lélek, Isten Szentlelke. Ami lehet, hogy mások tanításán keresztül is fog vezetni engem, de nem azért, amiért az a másik ember nekem szimpatikus, vagy kellemes. Hanem azért, mert meg fogom érezni – érteni - azt, hogy Isten szól általa, hozzám. Nekem Istenhez kell vonzódnom, és Vele keresni azt a közvetlenséget, nyitottságot, és őszinteséget – mélységet és magasságot -, amelyben Ő, elérhet engem, elérhet hozzám!

Ő az igazság, éppen ezért felismeri azt, aki igaz, őszinte, és tiszta szándékkal keresi Őt, és Vele a közösséget! Szabaddá lenni számodra Istenem! Segíts engem! Ámen