Jézus a káros és kóros függőségeinkre figyelmeztet

ApCsel 18,1-8 - Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba. Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából -- mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából --, meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk. Mivel ugyanaz volt a mesterségük -- sátorkészítők voltak --, náluk maradt és dolgozott. Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett meggyőzni a zsidókat és a görögöket. Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt mondta nekik: „A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok, és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” Elköltözött tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a házába. Az illető háza a zsinagóga mellé épült. Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.

Zs 97 - Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.

Jn 16,16-20 - Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.” Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: „Mi az, amit mond nekünk: „Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem”, és: „Az Atyához megyek”?” Aztán megjegyezték: „Mi az, amit mond: „egy kis idő”? Nem értjük, mit beszél!” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: „Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: „Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem”? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.

Jézus a káros és kóros függőségeinkre figyelmeztet. Mert Ő tudja, hogy észre sem vesszük, vagy magunk elől is elhazudjuk függőségeinket, melyek távol tartanak, vagy letérítenek arról az útról, melyet szeretnénk ugyan járni, de „neveletlen” személyiségünk, kényelmünk, érzékiségünk mégis, meggátolnak benne. Ne kötődjünk semmihez se jobban, mint amennyire az a javunkra válik – ezt már Loyolai Szent Ignác is tanítja.

Nézzük meg Pál történetét az olvasmányban. Addig maradt a zsidókkal, amíg látta, hogy tanításának hasznát vehetik. De amikor észrevette, hogy tanítására nem fogékonyak, akkor nem haraggal, és nem is gyűlölettel, de elmondta nekik, hogy kénytelen továbblépni, magukra hagyni őket. Nyíltan beszélt, őszinte volt, és hitében megingathatatlan. Talán eszébe jutottak Keresztelő János szavai, hogy Isten a kövekből is tud követőket támasztani (Mt 3,9). Pál nem engedte meg magának azt, hogy a korlátai közé szoruljon. Azaz: megengedte, hogy a Lélek vezesse.

Utunkat magunknak kell járni, és nem azért mert egyikünk vagy másikunk rossz, vagy rosszabb. Egyszerűen mindegyikünknek a maga útját kell járni. Abban a hitben és azzal az megengedéssel, hogy Isten jelenlétében, mi több Isten kezében van életem. Aki az Élet, és Aki az én Gondviselő Atyám. Hogy az út, amelyen járok, célra vezessen. Mely cél, valójában nem az én célom, hanem azé, Aki engem életre hívott, éltet, és életemmel szándéka van, melyre alkalmassá teszem magam. Életem legyen Benne! És célja, szándéka váljon életcélommá.

Visszatérve a mai evangéliumhoz, Jézus bíztatást, bátorítást közöl velünk, hogy el ne tántorítson bennünket bármilyen kétely, attól, hogy a magunk útján járjunk. ami persze, nem azt jelenti, hogy a többi kereszténytől elszigetelődjek, hanem azt, hogy a közös célban tartsam meg személyiségemet, és személyes kapcsolatomat Istennel, és mindenekfelett állóan Hozzá, Vele legyen függőségem, mely kötődés javamat, és mindannyiunk javát szolgálja.

Ez egy izgalmas feladat, függetlenségemet megőrizni, és mégis közösségben megmaradni! Ez, kizárólagosan az Isten szeretetében lehetséges. Ami azt jelenti, hogy Isten szeretetében kell napról napra tökéletesednem! Segíts engem Istenem! Bár tudom, hogy erre Téged kérnem nem is kell. Mégis, azért kérlek, mert tudom, hogy én, mennyire nehezen vagyok képes a Te segítségedre rábízni magam! Ámen