Ők kaptak az Egyháztól megerősítést

ApCsel 15,22-31 - Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást - ők a testvérek között vezetők voltak -, és kezük által ezt az írást küldték: „Üdvözlet az apostoloktól és a presbiter testvérektől a pogányokból lett testvéreknek, akik Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában vannak! Mivel hallottuk, hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak titeket szavaikkal, és feldúlták lelketeket, bár tőlünk megbízást nem kaptak, jónak láttuk, miután megállapodásra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal, ezekkel az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért. Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik mindezt személyesen, élőszóval is tudtotokra adják. Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok, csak azt, ami szükséges: hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Jó egészséget!” Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet. Amikor elolvasták, örültek a vigasztalásnak.

Zs 56 - A karvezetőnek. A „Ne semmisíts meg” szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul. A fölséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót cselekszik velem. Az égből küld szabadulást nekem, és gyalázatba taszítja azokat, akik taposnak rajtam. Isten elküldi irgalmát és hűségét. Lelkem az oroszlánok kölykei közt hever, amelyek felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre fent szablya. Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé! Hálót kerítettek lábamnak, és megaláztak engem; Vermet ástak nekem, de ők maguk estek bele. Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem, Éneklek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem, ébredjen a hárfa és a lant! Hadd keltsem fel a hajnalt! Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között, mert irgalmad felér az egekig, és hűséged a fellegekig. Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!

Jn 15,12-17 - Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!

Ők kaptak az Egyháztól megerősítést. Mi nem. Amiért mi magunk vagyunk az Egyház! Nekünk, maga Krisztus üzenetét kell hallgatnunk, értenünk, és élnünk: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.“ „Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!“ Csak nehogy elbizonytalanodjunk a parancsolatok között. Jézus parancsa nem erőszakot, nem is kényszert, vagy szentimentalizmust jelent, hanem élettel akar megszentelni, megajándékozni. Bátorság, békesség, egymásért való felelősség, egymásért való kötelesség, és fegyelmet kíván tőlünk. Össze kell hívni a vének tanácsát, és meg kell beszélni melyek azok a sürgető dolgok, melyek megoldása, kezelése a feladatunk. Nekünk kell kezdeményeznünk és elmondanunk azokat a gondjainkat, melyeket mi magunk, külső segítség nélkül nem oldhatunk meg, vagyis, segítséget kérünk. Illetve, melyek azok a dolgok, melyek megoldását saját hatáskörben megoldunk.

Arról kell elgondolkodnunk, arról kell elmélkednünk, azt kell megimádkoznunk, hogy most, a jelen helyzetünkben mi a jelentése, a tartalma annak, a számunkra, hogy „szeressétek egymást”!?

Vannak közösségeink, működnek kiscsoportok, melyek között szorosabbra kell zárni sorainkat! Van képviselő testületünk! Erőforrásaink ezek, ezekben van jelen Isten Szentlelke, kegyelmi ajándékai, amelyek biztonságunkká lehet, és bizonyosságaink rá, hogy közösségünk él, és nem függvénye semmilyen történésnek, ami emberi, és ami Krisztus közössége ellen irányuló, azt gyengíteni szándékozó dolog. Ugyanakkor, imádkoznunk kell azért, amiben érezzük azokat az erőket, melyek a Krisztusban való közösségünk ellen hatnak!

A fájdalom, az értetlenség ne okozzon, ne engedjük, hogy okozzon félelmet, vagy bizonytalanságot. Ezt elsősorban kommunikációval kell kézben tartani. Ugyanakkor, a történelmi helyzetet sem szabad figyelmen kívül hagyni! Anyák napja, a jövő héten Mennybemenetel ünnepe, és már is itt van Pünkösd! A Szentlélek ünnepe, mely alkalom rá, hogy a kegyelem kiáradásának élményében fellélegezzünk, szabadságától ujjongjunk!

Azt is mondja Jézus, hogy „már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” Mindez ma hangzik el, amikor először hangzik el nyíltan, hogy változnak az idők felettünk, és e változás kikényszeríti tőlünk, hogy felnőjünk! Ha eddig ezt nem mertük, nem tudtuk, vagy tiszteletből megtenni nem volt rá elég tudatosságunk.

Krisztusnak szüksége van a mi szabad elhatározásunkból meghozott igenünkre, mellyel igent mondunk arra a szeretetre, mellyel szeret bennünket, és melyből akarjuk, hogy táplálkozzon a mi egymás iránti szeretetünk is! Jöjj Szentlélek Istenünk, és terelj bennünket jó pásztorként! Mi pedig legyünk a Te szelíd nyájad! Ámen