Jézus és Tamás

ApCsel 13,26-33 - Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett. Mert Jeruzsálem lakói és a vezetőik nem ismerték el őt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak. Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, a kivégzését kívánták Pilátustól. Miután mindent végrehajtottak, ami meg volt írva róla, levették őt a fáról, és sírba helyezték. De Isten feltámasztotta őt halottaiból, és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép előtt. Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek, mert azt Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged” [Zsolt 2,7].

Zs 2 - Miért dühöngenek a nemzetek, terveznek hiúságokat a népek? Fölkelnek a föld királyai, egybegyűlnek mind a fejedelmek az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen: „Szakítsuk széjjel láncukat, igájukat rázzuk le magunkról!” A mennyekben lakó kineveti őket, az Úr kigúnyolja őket. Haragjában így szól majd hozzájuk, bosszúságában szétzavarja őket: „Fölkentem királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!” Hirdetem az Úr rendeletét. Mert így szólt hozzám az Úr: „Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged. Kérd tőlem, és odaadom neked a nemzeteket örökségedül, s osztályrészedül a föld határait. Kormányozd őket vasvesszővel, cserépedényként törd össze őket.” Nos hát, királyok, okuljatok, tanuljatok, ti földi bírák! Szolgáljátok az Úrat félelemmel, ujjongjatok előtte remegve. Tanuljatok fegyelmet, hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja, s az igaz útról el ne vesszetek, amikor haragja hirtelen fellobban. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!

Jn 14,1-6 - Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek.” Tamás erre azt mondta neki: „Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?” Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

Jézus és Tamás. Jézus és Én. Jézus az a személy, aki kapocs, láncszem, feltétele annak, hogy az Én – az Ember – Isten részévé lehessen. Az „út, az igazság és az élet”, a végtelen bölcsesség, vagy teljesség kifejezése áll e három fogalomban. Jézusnak ebből a kijelentéséből kell elindulnom a növekedésre. Vele, Általa, és Benne, hogy megláthassam az Atyát a maga dicsőségében! Amiben magam is megtapadhatok végül! Veletek, akik hozzám hasonlóan vágyakozni képesek lehettek Istennel a közösséget!

Az Én, mint Tamás, az értetlen, a földhöz ragadt, a korlátai közé szorult, nehézkes, és kényszeres, sőt függőségekkel gyötört ember. Akiben, azért van annyi jó, hogy még tud kérdezni. Ha nem is túl okosan, de kérdez, mert ott él benne a kegyelem, mely lángba szeretné borítani.

Ma arról próbálok elgondolkodni, és közösségre jutni Krisztussal, Vele elbeszélgetni, hogy hogyan válhatnak azok, akik Őt szolgálni vágyakozzuk, akik a küldetését magunkra vállaljuk, vagy csak magunkra próbáljuk, a szolgálatban közösséggé. Mi annak a feltétele, hogy sikerüljön; hogy bennünk és általunk a Szentlélek akarata érvényesülhessen? Hiszen, a Krisztusban közösség szándéka pontosan az, hogy a Szentlélek ereje általuk kinyilvánulhasson a világban, és meggyőzhesse a világot, hogy a szeretet a világ javát akarja!

Talán, ha azt mondjuk, hogy Krisztust akarjuk szolgálni, akkor képessé kell lennünk egymást is szolgálni. Hogyan működhetek közre abban, hogy a másik ember jobban tudja szolgálni Isten szándékát? Mivel tudom a másik embert abban segíteni, hogy magából ki tudja hozni a legjobbat, a legtöbbet, a szentet – akinek, Isten szenteli fel?

Úgy gondolom, hogy nekem kell őt, a másik embert megismernem – megismerten elfogadnom -, hogy melyek a képességei, karizmái, és melyek azok a terhei, melyek akadályozzák abban, hogy adottságai által benne Isten békéje, nyugalma, és teljessége érvényesülhessen, mely örömben, boldogságban is kifejeződhet, és felszabadítja energiáit arra, hogy öröméről tanúságot tudjon tenni. Akit én, ebben a szándékában szolgálhatok!

Másrészről, neki, magának kell nyitottá lenni arra, hogy én, őt megismerhessem. Megengedővé kell válnia arra, ugyanakkor elfogadóvá kell lennie, erősnek, és bátornak arra, hogy gyengeségeivel tudjon szembesülni, amit fel is kell vállalnia!

Talán van még egy harmadik feltétele is annak, hogy a szolgálatban közösség alakulhasson ki emberek között. És ez az, hogy a fenti két feltételnek egy emberen belül, egyszerre kell jelen lennie. Ami tudatosságot, fegyelmezettséget, a szabadság alázatával jóságra törekvést igényel, mely Isten szeretetképességéből táplálkozik, és képes megújulni minden nap. Talán úgy tudom ezt kifejezni, hogy a Szentlélek erejében kell minden nap újra, meg újra megújulni, megtérni annak, aki Isten szolgálatára vállalkozik. Ezzel válhatok megengedővé arra, hogy a Lélek használhasson, és ne én akarjak használni.

Ehhez, azoknak, akik tudatosan akarnak együtt szolgálni, evangelizálni, sokat kell együtt lenniük, megismerni egymást, és megengedni, hogy megismerjen a másik. Az együttlétekben minőségi időt kell szánni arra, hogy gondolatainkat megosszuk egymással, nyíltan, őszintén, megengedőn azt is, hogy gondolataink minősítést kapjanak a másiktól. A szeretet szabadsága nem zárja ki azt, hogy megítéltessek, sőt, szükséges arra, hogy tudjam, miben számíthatok a másikra, és ő is tudhassa, hogy mit várhat el tőlem. Feltétele a közösségnek, hogy tiszteletben tudjuk tartani egymás határait, és/vagy segítsük oldani azokat a határokat, melyek lelki fejlődésünkben korlátoznak. Krisztus közösségének feltétlen szükségessége az, hogy a Szentlélek általunk legyen úrrá bennünk, közöttünk, és általunk! Megengedővé válni a szolgálatban! Eszközévé válni egymásnak és Istennek.

Igen, erre mondhatjuk, hogy idealizmus. De mégis, törekedni, és úgy élni, úgy tenni meg minden lépést, hogy próbáljak a magam tökéletességére, szentségére képessé lenni, …! Miközben, tudom, hogy a másik is, törekvésével támogatni akar engem! Azt gondolom, hogy akkor, amikor Isten látja ezt a jószándékot, akkor nem tudja megállni, hogy angyalaival és a Szentlélek erejével ne sietne kipótolni erőinket, képességeinket. Ámen