A Szentlecke figyelmeztet
1Pét 5,5b-14 - Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek! Mindnyájan öltsétek magatokra az alázatosságot, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad [Péld 3,34G]. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Bízzátok rá minden aggodalmatokat [Zsolt 55,23], mert gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen, tudjátok ugyanis, hogy ugyanez a szenvedés vár testvéreitekre is, akik ezen a világon vannak. Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott titeket az ő örök dicsőségére Jézus Krisztus által, maga fog minket - miután kissé szenvedtünk - tökéletesíteni, megerősíteni, megszilárdítani és megalapozni. Neki legyen dicsőség és uralom mindörökkön örökké! Ámen. Szilvánusz, a hű testvér által - úgy gondolom - röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket, és tanúságot téve arról, hogy Isten igaz kegyelme az, amelyben éltek. Üdvözöl titeket a veletek együtt kiválasztott egyház Babilonban, és Márk, a fiam. Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok! Ámen.
Zs 88,2-17 - Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám. Mert ezt mondtad: „Örök időkre épül az irgalom” - hűséged szilárdan áll a mennyekben. - „Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.” Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek. Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten? Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak. Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged. Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg. Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet. Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van. Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon. Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas. Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted. Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram. Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban.
Mk 16,15-20 - Azután ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől [2 Kir 2,3.11; Zsolt 110,1]. Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.
A Szentlecke figyelmeztet, int, ugyanakkor buzdít, bátorít Isten szerető kegyelmében, amikor azt mondja: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Bízzátok rá minden aggodalmatokat [Zsolt 55,23], mert gondja van rátok. Józanok legyetek”. És, bár Péter szóba hozza a Gonoszt, mégsem gondolom, hogy félelmet akar gerjeszteni. Csupán a józanságra akarja irányítani a figyelmünket, amikor kihangsúlyozza, hogy „hittel álljunk neki ellent".
Úgy gondolom, hogy Péter nem azt akarja elérni, hogy szemünk előtt mumusként állandóan a gonosztól való félelem lebegjen. A tanításának jó része pontosan arról szól, amivel zárja beszédét: Istennek „legyen dicsőség és uralom mindörökkön örökké”, általunk és bennünk!
Azaz, minden tettünk arról szóljon, hogy Isten dicsőségét, és hatalmát szolgáljuk, mely betölteni vágyakozza a világot, átformálni a világ gondolkodását Isten gondolkodása szerint.
Lefordítva gyakorlatias cselekvésre: akkor, amikor Isten szolgálatára adom magam, már az evangélium szavait magamra vonva: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Ami, szolgálat Istennek, a világ szemében vállalkozás arra, hogy hatni próbálok a világra.
És most, itt tennék egy kis kitérőt, azzal, hogy Istennek adott szolgálatom, a világ szemében nem különb, minden más vállalkozásnál. Vagyis, a vállalkozó a maga képére akarja formálni a világot. Mert számára, a maga üzleti sikere számára az válik eredményessé, ha szándékát, portékáját, szolgáltatását el tudja adni. Másként fogalmazva, ha kínálatának piacot tud szerezni. A marketing munka egy vállalkozás számára az, hogy igényt gerjesszen, érdekeltségi kört építsen ki vállalkozása számára.
Amikor Jézus azt mondja, hogy „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek”, akkor nem az én portékámat kell kínálnom, és nem azzal a marketinggel, amivel én eredményessé lehetek, továbbá nem annak kell elmondanom Krisztus örömhírét, akit én keresek, hanem ahhoz kell szólnom, akihez Jézus akar eljutni örömhírével! Azt sem kell tudnom, hogy eljutottam-e ahhoz, akihez szólni akar Krisztus. Nekem, mindenkinek el kell mondanom, ki kell fejeznem (szó, tett, testbeszéd – test és lélek összhangja fejeződjön ki) abban a hitben, hogy közöttük van, talán csak az az egy, akihez szólni akar az Ige! Ne keressem a magam sikerét benne, de legyek megengedővé, hogy az Ige szólhasson általam. Ez a szabadság kegyelme, amikor nem én szólok, nem az én marketingem működik, hanem Isten kegyelme válik működővé általam, bennem, rajtam keresztül. Nos, ehhez kell az alázat, legyőzve kevélységemet!
Mégis, Isten emberének ott kell vállalkozóvá lennie, azon a platformon, ahol teret kell teremteni annak, hogy hirdethetővé lehessen Krisztus örömhíre! Mert akkor, amikor egy vállalkozótól - legyen az akár vízszerelő, vagy utazás szervező – elvárom azt, hogy profizmussal végezze nekem vállalt szolgálatát, akkor talán Isten is elvárhatja azt, hogy a Neki adott szolgálatomat profi módon végezzem el. Jézus tanít a küldetésre: „gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket.” [Mt 7,6] Már, amikor arra indulunk, amikor előkészítjük az utunkat, már akkor is azzal a bölcsességgel, profizmussal kell neki állnunk, amiben Isten dicsőségének és hatalmának szolgálata kifejeződik általam! Legyen minden tettem Istenem a Te dicsőségedre, és országod javára! Ámen
