Helyesen kell érteni azt

ApCsel 11,19-26 - Azok pedig, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz. Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek.

Zs 86 - Kóré fiainak zsoltára. Ének. Szent hegyeken vetette meg alapjait, jobban szereti Sion kapuit az Úr, mint Jákob többi hajlékát. Dicsőséges dolgokat mond rólad, Isten városa! Ráhábot és Babilont azok között említem, akik ismernek engem; Íme Filisztea, Tírusz és Etiópia népe: mind ott született. Sionról mondják majd: „Ez is, az is ott született, és maga a Fölséges erősíti meg.” Bejegyzi majd az Úr, a népek könyvébe: „Ezek itt születtek.” Körtáncban fogják majd énekelni: „Minden forrásom tebenned fakad.”

Jn 10,22-30 - Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban járt, Salamon tornácában. A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus azt felelte nekik: „Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”

Helyesen kell érteni azt, amit Jézus mond: „nem vagytok az én juhaim közül valók“. Ezt Jézus megállapítja, talán sajnálattal, szomorúsággal, de semmiképpen sem elutasítással. Mert látja, hogy nem hisznek Neki, Benne. Mindjárt ki is fejti Jézus, hogy melyek azok az ismertetőjelei azoknak, akik az Ő követői: „Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből.“

Jézusnak az a kijelentése, hogy „én ismerem őket”, ez valami olyant jelent, mintha azt mondaná, hogy öröktől fogva tudnám a nekem adottak ismeretét. De úgy is kifejezhetem, hogy belőlem valók, részeim, hiszen az enyémből kaptak. Ahogy mondja is az Írás, hogy „Harsogjon a tenger és minden benne való, világ és akik lakoznak benne.” [Zsolt 98,7] Itt kénytelen vagyok a Károli Gáspár fordítást használni, mert ez fejezi ki a legtisztábban. Vagy, ahogy János beszél erről: „Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva” [Jn 1,16]

A másik: amikor Jézus azt mondja, hogy „senki sem ragadja el őket a kezemből”, ezzel, egyrészről kijelenti, hogy képes, és meg is tesz mindent azért, hogy ne ragadhassa ki senki a kezéből. Másrészről azt is kifejezni akarja, hogy az, aki teljes hittel bízik benne, rá bír hagyatkozni, átengedi életének irányítását Neki, azt nem lesz képes kiragadni kezei közül senki sem. Ami nem zárja ki a szenvedést, a kísértést, a megaláztatást, a sírást, a nélkülözést, vagy a fájdalmat sem. Mert a hit, és a kegyelem, együtt, mindent legyőzni képes!

Jézus megingathatatlan abban a bizonyosságban, mely az Atya és a Fiú egységét jelenti. És ebben a bizonyosságában nyújt biztonságot, reményt, hitet a követőinek. Azt állítva, hogy az, ami bizonyossága, ami közös birtoka az Atyával, az minden felfogható, értékelhető, elgondolhatónál nagyobb! Ez a minősítés azt jelenti, ami Ember számára, e világ minden ismeretét felülmúlni képes értéke lehet. (ahogy fent említettem: a hit és a kegyelem, együtt, mindent legyőzni képes!) Itt, nem is értékeljük, fel sem fogjuk sajnos, hogy Jézus milyen kijelentést tesz! Erre kellene felfigyelnünk, és fókuszálnunk, hogy valamit is felfogni képesek lehessünk abból a méltóságból, amire rendeltetésünk van! De csak akkor, ha hisszük Krisztust, a Felkentet, és tetteit.

Kár, hogy ezt a tanítást, ami a Jn 10,22-39-ben áll, itt félbeszakítja a mai evangélium. Én ide idézem a folytatást:

»Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azt mondta nekik: »Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?« A zsidók azt felelték: »Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.« Jézus azt felelte nekik: »Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: ‘Én azt mondtam: Ti istenek vagytok’? ^{(Zsolt 82,6)} Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt – márpedig az Írás érvényét nem veszti –, miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: ‘Káromkodsz!’, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.« Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül.«

Amikor a zsidók Jézus kijelentéseit nem értve, rárontanak, akkor Jézus azzal áll elő, hogy, hiszen, már a Zsoltárok könyvében is ott áll az, aminek tanúja, amiről a zsidók számára is beszél; hogy azok, akik az Istentől valók, azok részei Isten teljességének! De az, aki ezt felfogni képes, elhinni bátor, az kegyelemmel teljes! Azaz, képes tudomásul venni azt a méltóságot, mely emberi testbe beleférhet Isten hatalmas és végtelen teljességéből. Ennem kifejezője a szeretet! – Aminek felfogásával csak bajlódunk, mert a világ sajnos, teljesen kifordítja e fogalom értelmét, és értékét, és ezzel félrevezetni próbál bennünket. Akikhez az Isten Igéje szól, akik azt magukra próbálják venni, és abból felépíteni életüket, … Igen: „Ti istenek vagytok”! Jézus Isten Fia! És azok, akik hisznek Benne: „Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.” [Jn 15,15]

„Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.” – Jézus könyörög az értetlen, és a hiedelmeinek rabságában megfeneklett embernek, hogy nyíljon ki a szemünk! Ezért mondja Péter, a már megtért Simon, hogy „nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülhet” [ApCsel 4,12]. Jézus Isten az Emberben, és Barát az Istenben! Számomra ezt jelenti Krisztus.

Köszönöm Atyám, hogy világosságul szolgálsz nekem! Add, hogy fényed a szívemig érjen! Ámen