Soha ne feledkezzünk meg arról

ApCsel 4,32-35 - A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban. Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott dolgok árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt.

Zs 117 - ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet. Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!’’ Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

1Jn 5,1-6 - Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság.

Jn 20,19-31 - Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: ,,Békesség nektek!’’ Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.’’ Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.’’ Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: ,,Láttuk az Urat!’’ Ő azonban így szólt: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!’’ Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: ,,Békesség nektek!’’ Azután azt mondta Tamásnak: ,,Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!’’ Tamás azt felelte: ,,Én Uram és én Istenem!’’ Jézus erre azt mondta neki: ,,Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.’’ Jézus még sok egyéb jelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit által az ő nevében életetek legyen.

Soha ne feledkezzünk meg arról, hogy küldetésben vagyunk, mely küldetésünk Istentől van!

Ez az az ok, amiért e világban vagyunk. Deszantosként! Ki a deszantos? Egy konkrét küldetés megoldása érdekében ideiglenesen létrehozott alakulat, melyet különlegesen képzett tagokból állítanak össze. A mai igékben hangsúlyosak azok a szavak, melyek erre figyelmeztetnek bennünket.

Az ApCselben ez áll: „Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban.” Akkor, ott, ők voltak a deszantosok. Nekik volt az a küldetésük, hogy lángra lobbantsák azt a lángot, amit Krisztustól kaptak.

János levelében ezt olvasom: „minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” János az a deszantos, aki most bennünket akar tűzbe hozni. Ránk akarja irányítani a fényt, nekünk akarja adni a tüzet, hogy vigyük tovább. Értsük meg, hogy ami hitünk lehet az, ami legyőzi a világot! Hol az én hitem, mely győzelemre viheti Isten ügyét? Teljesítem én a küldetésemet, vagy megadom magam az ellenségnek, a gonosznak? Ha megadom magam, ha elesem, és nem vagyok hajlandó felállni, talán azért, mert elvesztettem a hitemet abban, hogy győzhet Isten szándéka, terve, akkor baj van. Velem van baj, és nem Isten szándékával! És nem áldozat leszek, hanem egy szánalmas, szegény, ostoba, kishitű, elbukott angyal. Egy abból a társadalomból, akiért küldetésem van, ezért a demenciában szenvedő társadalomért van Istentől küldetésem! Nem szabad elfelejteni János szavait: „az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek”! Ha ettől eltávolodok, akkor én magam is hanyatlok, belehanyatlok a kor értelmi, érzelmi, társas elkorcsosulásába, ami korlátozza a társas életet és a teljesítőképességet.

János evangéliumának utolsó mondatai is erővel vannak telve. Életet akar átadni nekünk, az Istenbe vetett hitben forrásozó életet. Értenünk kell, hogy Jézusról szóló tanítások, melyek a Szentírásban rögzítve lettek, a küldetésünk részei. A deszantosok eszköze a Szentírás, hogy megismerjük küldetésünket, és arra mindvégig emlékeztessen bennünket: „Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit által az ő nevében életetek legyen.” A hit által kell élnünk küldetésünket! Arról kell felismerni, hogy tettünk helyes, vagy sem, hogy jelenlétünk milyen gyümölcseit ismerjük fel a világban! Nekem csak csupán élnem kell a küldetésemet! A jót nem nekem kell tennem, hanem általam kell, hogy megvalósuljon Isten jósága. Amihez nem kell extra anyagi erőforrás, csak én kellek, és az, amilyen muníciót én kapok.

Olvastam egy mai Igét, melyet egy keresztény vállalkozói fórum tett közzé: „az én bankszámlám Isten bankszámlája”. Ez azt az üzenetet hordozza, amiről a mai ApCsel idézet is szól: ha én Istené vagyok, akkor mindenem amim van, amim lehet, az arra, van, hogy Istent szolgáljam. Minden erőforrásom eszköz arra, amit általam akar Isten megvalósítani egyetlen célja érdekében: épüljön Isten országa közöttünk, bennünk, és általunk! Ámen