A küldetés hozzánk, és nekünk szól
ApCsel 3,11-26 - Mivel nem tágított Péter és János mellől, az egész nép csodálkozva futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter látta ezt, így szólt a néphez: „Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen és miért ámultok rajtunk, mintha a magunk erejéből vagy hatalmából tettük volna, hogy ez jár? Ábrahám Istene és Izsák Istene, Jákob Istene [Kiv 3,6] és a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe előtt, bár az úgy döntött, hogy szabadon bocsátja őt. Ti azonban megtagadtátok a Szentet és Igazat, s azt kívántátok, hogy a gyilkost adják nektek ajándékul az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt halottaiból. Ennek mi tanúi vagyunk. Az ő neve adott erőt a nevében való hit által ennek az embernek, akit ti láttok és ismertek, s a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára. Tudom azonban, testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint ahogy a ti elöljáróitok is. Isten azonban ily módon teljesítette, amit minden prófétájának ajka által előre hirdetett, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket, s hogy az enyhülés idői eljöjjenek az Úr színétől, és elküldje azt, akit hirdettek nektek, Jézus Krisztust. Őt ugyan az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának az idejéig, amelyről Isten szólt századok óta szent prófétáinak ajka által. Mózes ugyanis megmondta, hogy „Uratok, Istenetek hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül, őt hallgassátok mindenben, amit mond majd nektek [MTörv 18,15.18]. Az történik ugyanis, hogy mindenkit, aki nem hallgatja ezt a prófétát, kiirtanak a nép közül” [Lev 23,29; MTörv 18,19]. A próféták, akik szóltak Sámueltől kezdve és azután, mind hirdették ezeket a napokat. Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor Ábrahámnak azt mondta: „Utódaidban nyer áldást a föld minden nemzetsége” [Ter 12,3; 22,18]. Isten elsősorban számotokra támasztotta s küldte el Fiát, hogy megáldjon titeket, és így mindenki megtérjen gonoszságából.”
Zs 8 - A karvezetőnek. A „Szőlőprések” dallama szerint. Dávid zsoltára. Uram, mi Urunk, Milyen csodálatos neved szerte a világon! Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged. Kisdedek és csecsemők szájával hirdetteted dicséretedet ellenségeid előtt, hogy tönkretedd az ellenséget s a bosszúra kelőt. Hiszen ha nézem az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál, mi az ember, hogy figyelemre méltatod, és mi az emberfia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és kezed művei fölé állítottad. Lába alá vetettél mindent: minden juhot és marhát, és hozzá a mezei vadakat, az ég madarait s a tengeri halat, mindazt, ami a tenger ösvényein jár. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos neved szerte a világon!
Lk 24,35-48 - Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor. Amíg ezekről beszéltek, Jézus maga állt meg közöttük, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!” Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak. De ő megkérdezte tőlük: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát. Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: „Van itt valami ennivalótok?” Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette, és a szemük láttára evett belőle. Azután így szólt hozzájuk: „Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.” Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: „Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.
A küldetés hozzánk, és nekünk szól, kik a keresztségben kiválasztottai lettünk! Hirdetni a bűnök bocsánatát, és élni a lehetőségével!
Felfogni képesek vagyunk, milyen nagy kegy az, hogy bűneink bocsánatára van lehetőségünk?
Érzékeljük azt, hogy a bűn megnyomorít bennünket? Azt gondolom, hogy egyre komolyabb kérdés a számunkra az, hogy felfogjuk, megértsük azt, hogy a bűnök elkorcsosítják emberi énképünket! Ahogy egy medencébe minél több ember pancsol, úgy emelkedik a medence vízszintje, vagy, ahogy emelkedik a talaj vízszintje, úgy törpülnek el a hegyek, így állunk a bűntudatunkkal is. Minél magasabb a bűn mértéke a világban, annál könnyebb kijelenteni egy józan életű embernek magáról azt, hogy én nem is vagyok bűnös. Ezért nem mindegy az, hogy mihez, kihez mérem magam. Krisztushoz-e, vagy a világhoz?
„Ti ugyan igaznak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek előtt magasztos, az az Isten előtt utálatos.” [Lk 16,15]
Aki nem értette meg Jézus csodáit, annak álljon itt, váljék javára az a csoda, amit az Atya művelt a Fiúval, okulásunkra!
Hogy szentek legyünk, azért semmit sem tehetünk, de, hogy szentül éljünk, azért sokat tehetünk!
Krisztus megjelenése, a feltámadásról tanúsága, nem az Ő üdvösségét szolgálta. Azért lett a feltámadás üzenetévé, amiért üdvözült, amiért megdicsőült abban, hogy megdicsőítette az Atyát az életében! Azaz, tanúja lett annak, Aki a világba küldte! Engem, Téged, ki rendelt vajon erre az életre, ha nem az Isten? Aki a Fiú által nyilatkoztatja ki magát a számomra, és a Szentlélekben árassza rám kegyelmét, hogy higgyem, hinni tudjam, hogy Ő szent, és szentségében akar részesíteni mindent! Ugyanakkor a hit nem tőlem független dolog.
Ismerjük Pál apostol Korinthusiakhoz írt leveléből, hogy a legfőbb isteni erények a hit, a remény és a szeretet (1Kor 13,13), de melyek közül csak egyetlen az örök, a szeretet. Vagyis, ebben az életben a hitemet, a reményemet, és a szeretetképességemet, a magam emberi értelmével kell munkálnom abból a szeretetből táplálkozva, azt hasznosítva, mellyel Isten ajándékoz meg! És, hogy tudom én e három isteni erényt magamban gyümölcsözővé tenni? Hát úgy, ha felismerem azt, hogy termelékenységemnek gátja a bűn. Ellenszere pedig a kegyelem, melyet a bűnbánatban nyerhetek el a megbocsátás által. Isten azért kínálja a megváltást, a kiengesztelődést, az irgalmat, hogy bőven termővé lehessek!
Lassan kezd összeállni a kép bennem! Istenem, Atyám, hogy milyen viszonyra hívsz meg engem, az Embert, akkor, amikor az üdvösséget hirdeted meg! Köszönöm Istenem! Legyen hála Neked! Ámen
