Láthatjuk, és tapasztalhatjuk

Iz 42,1-7 - Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek. Nem kiált, nem emeli fel hangját, és nem hallatja az utcán. A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el; hűségesen visz igazságot. Nem alszik ki, és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön; és tanítására várnak a szigetek. Ezt mondja az Isten, az Úr, aki az eget teremtette és kifeszítette, aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad; aki leheletet ad a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak: „Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává, hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket.

Zs 26 - Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: „Téged keres tekintetem!” A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Jn 12,1-11 - Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott halottaiból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: „Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?” Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. Jézus ekkor így szólt: „Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Mert a szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból. A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

Láthatjuk, és tapasztalhatjuk. Én magam legalább is, ezt állítom, mert látom magamon, és tapasztalom, hogy a gonosz mesterkedései a jóra való szándék mögött húzódik meg. Júdást, ugye Jézus választotta tanítványának. Valószínűnek kell tartanom azt, hogy Jézus benne is látott jóra való hajlandóságot. Amit azonban, elnyomott a benne, mármint Júdásban lappangó gonoszság. Nem rajta kívül volt, benne volt a gonosz! Mi lehetett az, amit gonoszsággal fémjelzünk, mi hívők? Függőség, kényszerűség, ragaszkodás, kishitűség, okoskodás, stb. Csak néhányat említek.

Mondjuk, hogy Júdás fel akart tűnni, többnek akart lenni a többieknél – ami önmagában még nem bűn -, amihez olyan eszköztárat használt fel, ami önzővé, maga mutogatóvá tette. Talán eszköz rendszere gőggel és kisebbrendűséggel is párosult. Mindenesetre az látszik, hogy irányultsága abba az irányba vitte, hogy a maga igazságát próbálja bizonygatni, bizonyítani, érvényre juttatni. Amivel, végül, a maga hibáit próbálta igazolni.

Júdás alakjával áll itt szemben Jézus alakja. Látszólag, mindegyikük arról beszél, ami szerinte a helyes, ami számára a jó és hasznos.

De, amíg Júdás szavaiban csak rafináltan húzódik meg az önigazolás, önmaga hibái alóli felmentése, önmaga felmentése, ráadásul úgy, hogy másnak tettét bírálja! Addig Jézus szavaiból az cseng ki, hogy azt oldozza fel, azt menti fel, azt védi meg, akinek tettét Júdás bírálat alá helyezi, önös érdekében.

A két ember megnyilvánulása között a különbség az, én azt látom, hogy míg Júdás a maga bűnös szándékainak igazolására mást megítél, addig Jézus a vele való tettét, mely bizonyára a számára jól eső érzés volt, a másikat is megvédi, oltalmazza, tehát megtiszteli.

Ez az, amire az a közmondás illik, hogy ha jót nem tudsz tenni embertársaddal, akkor legalább ne árts neki. Vagy, ha tehetsz jót is, akkor tedd azt, mint sem árts!

Akkor, amikor mást azért marasztalok el, azért ítélek el, hogy a magam jellemhibáimat, vagy már bűnös vágyaimat, függőségemet, kényszerűségemet takargassam, igazoljam, hogy önmagamat legalább önmagam előtt megvédjem, az bizony már bűn, és engedelmesség a bennem létező gonosznak! Isten szeretete pontosan ez ellen akar megvédeni bennünket embereket, csak ismernünk kell, fel kell ismernem, és tudomásul kell vennem, hogy bennem van mindkét lélek. Ezért tanítja azt Krisztus, hogy nem lehet két úrnak szolgálni. Vagy egyik lehet uralkodóvá bennem, vagy a másiknak engedek teret!

Én a tudatosságot ezért említem. Mert én mondhatok Igent Isten szeretetére, mely, ha elkötelezem magam mellette, akkor Ő képes engem a jóra elvezetni. Azonban, ha a döntésemet halasztom, késleltetem, akkor, döntésemig biztos, hogy lehetősége lesz a gonoszságnak bennem teret szerezni a maga számára, ami egyre nehezebbé teszi számomra később a döntést. Bizony, végül, Isten szeretete, csak fájdalmak árán tud majd megóvni attól, hogy a gonosz végső hatalmába kerítsen. Ennél a rosszabb már csak az, ha önzéssel a rossz mellett köteleződöm el. Ez már azt jelenti, hogy szabad akaratommal konkrétan elutasítottam azt, hogy Isten beavatkozhasson sorsom alakulásába. Az a lehetőség marad már csak a számomra, hogy rossz döntésemet, míg élek, megváltoztathatom! Isten soha nem mond le rólam! Köszönöm Istenem! Ámen