Ezekiel szavai még mindig csak jövendölések

Ez 37,21-28 - és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én kiragadom Izrael fiait a nemzetek közül, amelyek közé jutottak, és összegyűjtöm őket mindenünnen, és a saját földjükre vezetem. Egy néppé teszem őket az országban, Izrael hegyein, és egy király uralkodik majd mindnyájuk fölött; és nem lesz többé két nemzet, nem oszlanak többé két országra. Nem fertőzik többé magukat bálványaikkal, utálatosságaikkal és semmiféle gonoszságukkal. Megszabadítom őket minden helyükről, ahol vétkeztek, és megtisztítom őket; akkor ők az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek. Dávid, az én szolgám lesz a király felettük, és egyetlen pásztora lesz valamennyiüknek; törvényeim útján járnak majd, és parancsaimat megtartják és megcselekszik. Azon a földön fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, amelyen atyáitok laktak; rajta laknak majd ők maguk és fiaik, és fiaiknak fiai mindörökké; és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelmük mindörökké. A béke szövetségére lépek velük örök szövetség lesz ez velük; megerősítem és megsokasítom őket, és szentélyemet köztük állítom fel mindörökre. A hajlékom köztük lesz, és én az ő Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. És megtudják majd a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, Izrael megszentelője, amikor szentélyem köztük lesz mindörökké.”

Jer 31,10-13 - Halljátok az Úr igéjét, nemzetek, hirdessétek messze a szigeteken, és mondjátok: „Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját!” Mert megváltotta az Úr Jákobot, és kiváltotta őt a nála erősebb kezéből. Eljönnek és ujjonganak Sion magaslatán, odaözönlenek az Úr javaihoz: a gabonához, musthoz és olajhoz, a fiatal bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem epedeznek már tovább. Akkor majd örül a szűz a körtáncban, ifjak és öregek együtt. „Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom és megörvendeztetem őket bánatukban.

Jn 11,45-56 - Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne. De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus mi mindent cselekedett. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: „Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elpusztítják országunkat és nemzetünket.” Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elveszik!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt. Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt. Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat. Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: „Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?”

Ezekiel szavai még mindig csak jövendölések. Mondom én. Mert, a teljesüléseiről nem bizonyosodtam meg. Jézus pedig a tegnapi evangéliumban azt mondja: „márpedig az Írás érvényét nem veszti”. Isten már mindent megtett azért, hogy a jövendölés beteljesülhessen. Ezt állítom. Akkor, ha igaz az, hogy Ezekiel jövendölése még nem teljesült, akkor ez az állítás azért lehet igaz, amiért az Ember még nem teljesítette azt, ami a Teremtője által, a rá kiszabott feladata volna.

Akkor, ezzel dolgunk van még. Minden embernek, aki Isten szavát féli!

Ha az evangélium szavait kezdem átgondolni, az akkori farizeusok gondolkodását a mai gondolkodásunkkal, okoskodásunkkal összevetni, akkor arra kell rájönnöm, hogy túl sokat én, az Ember nem változtam. Előbb vagyok kész arra, hogy kialakítsam a magam istenképét, és a magam alapállásából, annak megvédéséből bíráljam, megítéljem, értelmezzem Jézus kijelentéseit, tetteit, egész viselkedését, mintsem magamat változásra bírjam. A Lélek szavát, mely bennem olya szelíden és alázatosan megszólalni próbál, hajlandó vagyok meghallani? Képességemet mennyiben fejlesztem rá, hogy én magamat elcsendesítve halló és érző legyek Isten velem való szándékára? Pedig, Isten, ma sem akar mást, mint „szétszórt gyermekeit egybegyűjt”eni! Hívom a Szentlelket, Isten Szentlelkét, hogy segítsen engem ma és minden nappal arra, hogy én, Benne leljem meg igazságomat! Erre szeretnénk, hogy alkalom legyen minden, a ’Teljesülés napjait éljük’ elmélkedő lelki alkalom. E, minden hónapra szóló meghívás. Ámen