Íme, itt vagyok!

Ter 17,3-9 - Ábrám arcra borult. Isten így folytatta: „Íme, itt vagyok! Ez az én veled kötött szövetségem: sok nemzet atyja leszel. Ne is legyen többé Ábrám a neved, hanem Ábrahámnak hívjanak, mert sok nemzet atyjává rendeltelek! Nagyon megsokasítalak, és számos nemzetté teszlek; királyok származnak majd tőled. És azt a szövetséget kötöm meg közöttem és közötted, és utódaid között, nemzedékről-nemzedékre örök szövetségül, hogy Istened leszek neked, és utánad a te utódodnak. Neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz, Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek.” Isten ezután azt mondta Ábrahámnak: „Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre.

Zs 104,4-9 - Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak.

Jn 8,51-59 - Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.” Azt mondták erre a zsidók: „Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: „Ha valaki a tanításomat megtartja, nem ízleli meg a halált sohasem.” Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?” Jézus azt felelte: „Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok: „Istenünk”, pedig nem ismeritek őt. Én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonló hazug lennék. De én ismerem őt, és a tanítását megtartom. Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre azt mondták neki: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Ekkor köveket ragadtak, hogy megkövezzék. De Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

Íme, itt vagyok! Leborulok eléd, mert hívsz engem! Szólíts, és én hallgatok szavadra! Legyen nekem szándékod szerint. Követni akarlak, engedelmesnek lenni szándékodra, hogy Benned és Általad megszentelődjek. Mert hiszem, hogy általam is megszentelni akarod a világot!

Rendelésed örök. Öröktől való Krisztusban! Mert mind, az egész teremtést magadhoz akarod vonzani! Ezért mondod szavaidat Ábrahámnak, ezzel a súllyal: „sok nemzet atyjává rendeltelek! Nagyon megsokasítalak, és számos nemzetté teszlek; királyok származnak majd tőled. És azt a szövetséget kötöm meg közöttem és közötted, és utódaid között, nemzedékről-nemzedékre örök szövetségül, hogy Istened leszek neked, és utánad a te utódodnak. Neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz, Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek.” Ezért kellett fennmaradnia, hogy értésünkre legyen. Mindenkor született utódok értésére akarja adni Isten, öröktől való szándékát!

Hogyan is érthette volna az Ember Jézus szavait, amikor számára idegen volt az Istene, Aki emberként is ugyanaz. Mert minden akar lenni, mindenben. Ráadásul, legkülönben, a saját hasonlatosságára teremtett Emberben! Ó, bárcsak felérnénk ezt a hatalmas szándékodat Istenem, azzal az alázattal, és szelídséggel, mellyel Te kinyilatkoztatod e ’titkot’! Milyen tévedésben élünk, és tesszük dolgunkat, mely valójában nem is lenne az, ha értenénk ezt, ami velünk a Te szándékod!

Ugyan, miért akartad volna másért, hogy teremtményed, az Ember, hasonlóvá legyen Hozzád, szabad legyen, és tudattal bírjon, és megismerje azt, hogy a Te szándékodban a szent szeretet munkálkodik?! Az a szándékod teremtményeddel, az Emberrel, hogy általa teljesedjen ki a teremtésben szereteted, mely az Élet, így a szeretet örökléte az.

Én, megtévedt lény, kit Embernek vallunk, ezt a féreg létet tartjuk életünknek, és éppen ezért vesszük komolyan önmagunkat, ahelyett, hogy Téged kutatnánk, keresnénk, és vennénk komolyan! Az egész életünkért, melyben tévelygünk, és melyben fontoskodunk, és mellyel büszkélkedünk, kérjük bocsánatodat! Engesztelő áldozatodat így akarom tisztelni, szeretni, és tanítványságra hívását elfogadni, Őt Mesterként tisztelni és követni szeretném! Hirdetni engedd számomra, míg lehetek itt a földön, szándékodat, mely örömünkre akar lenni!

Csak el ne vesszek, el ne tévedjek a sorok között. Én téged akarlak a kinyilatkoztatásodban felfedezni, megismerni, hogy követhesselek!. Köszönöm, hogy Jézust és Szentlelkedet küldöd el, Akik Rólad tesznek számomra tanúságot, és Hozzád vezető utat mutatnak nekem! Ámen