Ferenc pápa azt mondja

Ez 47,1-9.12 - Ezután visszavitt engem a ház kapujához, és íme, víz fakadt a ház küszöbe alatt a keleti oldalon; a ház homlokzata ugyanis kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le, az oltártól dél felé. Aztán kivitt az északi kapun, és körülvezetett a külső kapun kívül levő úton a kelet felé néző útra; és íme, víz tört elő a jobb oldalon. Ekkor a férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kiment kelet felé és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízen, és az bokáig ért. Majd ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az térdig ért. És ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az vesékig ért. Azután még ezer könyököt mért, és nem tudtam többé átmenni a folyón, mert a vizek mély folyammá áradtak, amelyen már nem lehetett átgázolni. Ekkor azt mondta nekem: „Láttad ezt, emberfia?” Majd ismét visszavitt a folyó partjához. Amikor visszatértem, íme, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Azt mondta nekem: „Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz. Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény. A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.

Zs 45 - A karvezetőnek. Kóré fiaitól. A „Szüzek” szerint. Ének. Menedékünk és erőnk az Isten, a ránk zúdult számos bajban ő a mi segítőnk. Nem félünk tehát, rendüljön bár meg a föld, merüljenek bár a tenger mélyére a hegyek. Zúgjanak bár és háborogjanak vizei, rendüljenek meg bár erejétől a hegyek. Folyó árja örvendezteti meg Isten városát, a Fölséges megszentelt hajlékát. Isten lakik benne: nem inog meg, mielőtt megvirrad, megsegíti őt Isten. Nemzetek háborogtak, országok inogtak, de ő hangját hallatta és megrendült a föld. Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk! Jöjjetek és lássátok az Úr műveit, csodáit, amelyeket a földön végbevitt. Megszünteti a háborúkat mindenütt a föld széléig, széttöri az íjakat és összezúzza a fegyvereket, tűzben égeti el a pajzsokat. Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten: magasztalni fognak engem a nemzeteknek, s magasztalni fog a föld. Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk!

Jn 5,1-3.5-16 - Ezek után volt a zsidók ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe. Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van. Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága. Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt. Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.” Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett. Azon a napon pedig szombat volt. Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: „Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.” Azt felelte nekik: „Aki meggyógyított engem, ő mondta nekem: „Vedd ágyadat, és járj.” Erre megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki neked azt mondta: „Vedd ágyadat és járj”?” A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből. Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.” Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók pedig üldözték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.

Ferenc pápa azt mondja, hogy „akkor vagyunk valódi keresztények, ha nem állunk meg az első kapott kegyelemnél, hanem mindig továbbmegyünk, mert keressük az Úrral való együttlét örömét”.

Mi is úgy vagyunk, ahogy Jézus korának hitetlen hívői. Látjuk a csodát, vágyakozzuk a csodát, észre sem vesszük a csodát. De, ha netán, felsejlik bennünk, hogy az, ami történik velünk, vagy körülöttünk, mintha volna hozzá Istennek köze, akkor inkább a bizonytalanságunknak, a kétségeinknek, kishitűségünknek engedünk, mintsem idealistának mondjanak az emberek. Félünk a magunk hitétől is! Nehogy megtörténjen, mert akkor azzal a továbbiakban dolgom van, felelősséggel tartozom érte! És, akkor keressük a kifogásokat: miért nem lehet az?

Annyi gondunk, problémánk van az életben, és még ez is. Próbáljuk egyszerűsíteni a helyzetünket, és ne termeljük az újabb problémát! – Meg ehhez hasonlókat tudunk felhozni a magunk felmentésére.

János azért mutatja be Jézus életét, hogy higgyünk Neki. Jézusnak! Nem a csodáknak, hanem a kinyilatkoztatásának.

Ferenc pápa a már idézett homíliájában így elmélkedik tovább: „Hol van a te vágyad Isten után? Mert a hit ez: vágyni arra, hogy találkozzam Istennel, vele legyek, boldog legyek vele.

Ferenc pápa ekkor ezt kérdezte: milyen nagy csodát visz végbe az Úr? Az olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 65,17–21) rámutat erre: „Íme, új eget és új földet teremtek. Örüljetek és ujjongjatok mindörökké azon, amit majd teremtek!” Az Úr felkelti bennünk a vele való együttlét örömének vágyát. Amikor az Úr eljön a mi életünkbe, és csodát tesz velünk, tudjuk, hogy mit tett az életünkben, de a dolog nem ér itt véget: ez felhívás arra, hogy haladjunk, továbbzarándokoljunk, keressük Isten arcát, ahogy a zsoltár mondja, keressük ezt az örömet. A csoda tehát csak a kezdet. A pápa a következő kérdést tette fel: vajon mit gondol Jézus arról a sok keresztényről, akik megállnak az első kapott kegyelemnél, nem haladnak, és úgy viselkednek, mint amikor az étteremben valaki már jóllakott az előétellel, és hazamegy, nem tudva, hogy a java csak azután jön? Mert sok egy helyben álló keresztény van, aki nem halad: akik beletemetkeznek a mindennapok dolgaiba – a jó dolgokba –, de nem növekednek, kicsik maradnak. Parkolópályán lévő keresztények: leparkoltak; kalitkába zárt keresztények, akik nem tudnak repülni arról a szép dologról álmodva, amire az Úr hív minket. Tegyük föl magunknak a kérdést: Milyen az én vágyam? Így keresem az Urat? Vagy félek, középszerű vagyok? Mi az én vágyam mértéke? Az előétel vagy az egész lakoma? Ferenc pápa végül így buzdított: Őrizzük meg vágyunkat, ne helyezkedjünk el túlságosan, menjünk kicsit előre, kockáztassunk! Az igazi keresztény kockáztat, kilép a biztonságos közegből.” (http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-csoda-csak-az-eloetel)

Jöjj Isten Lelkének ereje, és repíts, saját megtéréseimen keresztül Igazságod megélésére! Ámen