Isten meghirdette törvényét a világnak

MTörv 4,1.5-9 - Most pedig, Izrael, hallgass azokra a parancsokra és rendeletekre, amelyekre tanítalak, hogy megtartsd őket, s így élhess és elérhesd és birtokolhasd azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene majd nektek ad. Tudjátok, hogy parancsolatokra és rendeletekre tanítottalak titeket, amint az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy szerintük cselekedjetek azon a földön, amelyet elfoglalni készültök. Tartsátok meg tehát őket, és azok szerint cselekedjetek, mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmességtek bizonysága a népek előtt, hogy amikor meghallják mindezeket a parancsokat, azt mondják: „Íme, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet.” Nincs is más ilyen nagy nemzet, amelyhez istenei olyan közel lennének, mint amilyen közel mihozzánk van a mi Urunk, Istenünk, valahányszor kérjük. Vagy melyik az a másik ilyen dicső nemzet, amelynek olyan szertartásai, olyan igazságos rendeletei lennének, mint ez az egész törvény, amelyet ma én szemetek elé tárok? Gondosan vigyázz tehát magadra és lelkedre: el ne feledd azokat a dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott, ne távozzanak szívedtől egész életedben, ismertesd meg őket fiaiddal s unokáiddal.

Zs 147 - Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet, Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat. Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged. Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak. Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát. Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni? De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek. Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek. Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!

Mt 5,17-19 - Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.

Isten meghirdette törvényét a világnak, Mózes által. Itt, e törvény betartására szólít fel Isten, mely feltétele annak, hogy az ígéret földjére, azaz, Isten országába eljuthasson az Ember.

Isten, az Ő népét kezdetektől parancsainak megtartására tanítja, két okból. Az okokról világos tanítást ad az Írás: Aki éli Isten parancsait, az bizony, minden nép előtt tiszteletet fog kivívni magának, és Istennek! Az Ember, egyúttal Isten népe, ha Isten törvényei szerint él, bizony olyan közel lehet Istenéhez, amilyen közelséget senki más nem élhet meg! Ez, fel fog tűnni mindazoknak, akik látják Isten népét, és irigységgel, vággyal fogja eltölteni őket. Joggal fogják azt mondani, dicső ez a nemzet, boldog ez a nép, akinek ilyen Istene van, és akinek ilyen ünnepei vannak! De, hogy javamra legyenek Isten törvényei, vigyáznom kell magamra, és a lelkemre, azaz fegyelmeznem kell, figyelnem kell magamra, vagyis: szüntelenül törekednem kell, hogy Isten jelenlétének vonzásában maradjak, vagy legalább visszataláljak. Ne engedjem, hogy valami olyan kísértés kerítsen a hatalmába, mely elérheti azt, hogy feledjem – akár csak egy időre is – azokat a dolgokat, melyeket Isten bíz rám! És, melyeket élnem kell, de meg is kell ismertetnem fiaimmal és unokáimmal is! „Ne feledd azokat a dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott, ne távozzanak szívedtől egész életedben, ismertesd meg őket fiaiddal s unokáiddal.”

Isten közösségre hívja az Embert, önmagával, méghozzá, szeretet közösségre, ahogy ezt a parancsaiból tudhatjuk. Már itt is az első bökkenő, amikor az első parancsot is olyan kényszeredetten hallgatjuk, és érthetetlenül fogadjuk. Pedig, Isten, semmivel sem mond többet ebben a parancsban, mint azt, hogy vágyakozza, hogy az Ember viszonozza, visszatükrözze számára azt a szeretetet, amivel Ő szereti az Embert!

Ismerős lehet számunkra az érzés, hogy szeretnénk valakit nagyon szeretni, de nem kapunk rá választ. Nincs viszonzás abban az érzésben, abban a neki ajándékozásban, amivel felé fordulok. És ekkor bennünk marad egy rettenetesen nagy űr, fájdalmas hiány. Így van velünk is az Isten. Ha nem viszonozzuk a szeretetét, akkor Istenben ott marad egy fájdalmas Ember űr, Ember hiány. Így okozunk Istennek szenvedést, fájdalmat, és hiányérzetet. Annak, Aki annyira szeretet, hogy egy világot teremt a számomra, hogy Életem lehessen Benne!

Ezt az ószövetségi ajánlást, kérést, tanítást jött megújítani, megerősíteni, feleleveníteni Jézus!

Isten ugyanaz, Ő nem változik, de engem, az Embert, személyesen szeretne változásra bírni. Változnom kell, hinnem kell Istenek, és úgy kell Vele közösségre jutnom, hogy meg se tudjon téveszteni a sátán, aki ugyanolyan rafináltan, vagy még rafináltabban próbál engem is félrevezetni, ahogy megkísérelte annak idején Jézust is.

Tudnom kell megkülönböztetnem a szellemeket, a lelkeket! De, ehhez közösségre kell jutnom, a rám kiáradó Szentlélekkel, Aki erejével, és az isteni Igével, olyan erővel, bölcsességgel és bizonyossággal vezethet, hogy felismerhetővé legyen számomra, ki van a javamra, és ki nem. Alakíts, formálj Istenem, hogy a szentlélek ereje töltsön el engem! Ámen