A szeretet él, és élni akar!

ApCsel 1,15-17.20-26 - Azokban a napokban felállt Péter a testvérek között - mintegy százhúsz emberből álló sokaság volt együtt -, és így szólt: „Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust. Ő közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban. Meg van ugyanis írva a Zsoltárok könyvében: „Lakóhelyük váljék pusztasággá, s ne legyen, aki benne lakik” [Zsolt 69,26], és: „Elöjárói tisztségét kapja meg más” [Zsolt 109,8]. Ennél fogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen.” Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. Majd így imádkoztak: „Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál, hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt illető helyre.” Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.

Zs 112 - ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat, ti szolgái, dicsérjétek az Úr nevét! Áldott legyen az Úr neve most és mindörökké! Napkelettől napnyugatig dicsértessék az Úr neve! Fölséges az Úr minden nemzet fölött, dicsősége fölülmúlja az egeket. Ki olyan mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban lakik, de lehajol hogy letekintsen az égre és a földre? Fölemeli a nincstelent a porból, fölsegíti a szegényt a sárból, hogy helyet adjon neki a fejedelmek között, népének fejedelmei között. Úgy lakhat házában a gyermektelen asszony, mint a fiain örvendő anya.

Jn 15,9-17 - Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!

A szeretet él, és élni akar! Törvény helyett a kegyelmet részesítsem előnyben. Hiszem, hogy a kegyelem állapotában vagyok? Ha hiszem, mit kezdek vele? Mennyiben engedem, hogy rajtam eluralkodjon Isten jó szándékú, jót akaró, engem megtartó, és megerősítő szeretete, mely megszentelődésemre van!?

És bekúszik a képbe egy újabb, mélyebbre vivő fogalom: megszentelődés! Átformáló és átalakító, a teljes gondolkodásomat, életmódomat átalakító, és Isten szeretetéből újra fogalmazni képes program, mely a memória rendszert kicseréli: a világit az istenire. Felcserélhető, megengedem, hogy Isten kiüsse az előbbi programot, és új programot égessen a szívembe? Vagy, szüntelenek a vírusok, melyeket termelek, és megengedek nekik, hogy termelődjenek? Jézus arra tanít, hogy bizony tudatos, következetes, és elszánt módon kell törekednem a jóra! Én sokszor fordítva gondolkodom, mert erre nevelnek: küzdenem kell a rossz ellen. De nem! Ez már eleve a rossz marketing következménye, a gonosz kommunikációja. Jézus mit mond: „ne szálljatok szembe a gonosszal” [Mt 5,39], ne akarjuk legyőzni! Engedjük meg Istennek, hogy Ő vívja meg a harcát értünk! De ahhoz, nekünk bizonyítani kell Isten számára, hogy méltók vagyunk rá, hogy értünk harcoljon, hogy értünk feláldozza magát, értünk adja magát! „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, … legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes” [Mt 5,44-45; 48] Azért a szövetségért, melyet Isten megkötött velem, az Emberrel, nekem is kell valamit tennem. Különben, hogy válhat az, részemről ellenjegyzetté? Márpedig, hogy várhatom el Istentől azt, hogy értem megküzdjön, ha én nem adom bizonyítékát annak, hogy akarom Vele azt a szövetséget megtartani? Szándékom Istenem, hogy szövetségedet megtartsam, megerősítsem, miután elfogadtam! Ámen