Mitől inti Jézus a tanítványokat

Jak 1,12-18 - Boldog az a férfi, aki a kísértést kiállja, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért. Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy „Isten kísért”, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit. Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz. Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.

Zs 93 - Uram, bosszúállás Istene, bosszúállás Istene, jelenj meg! Kelj fel, ó föld bírája, fizess meg a kevélyeknek! Meddig fognak, Uram, a bűnösök, meddig fognak még a bűnösök dicsekedni? Fecsegnek, vakmerően gonoszságot beszélnek és kérkednek mind a gonosztevők. Népedet, Uram, elnyomják, örökségedet sanyargatják. Meggyilkolják az özvegyet s a jövevényt, lemészárolják az árvákat. Azt mondják: „Nem látja ezt az Úr, Nem veszi észre Jákob Istene.” Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek, ostobák mikor tértek észhez? A fül plántálója ne hallana, s a szem alkotója ne látna? Ne büntetne, aki dorgálja a népeket, aki tudományra tanítja az embert? Ismeri az Úr az emberek gondolatait és tudja, hogy hiábavalók. Boldog az az ember, akit te oktatsz, Uram, és megtanítasz törvényedre, hogy megóvd őt a gonosz napoktól, amíg a bűnös számára a verem el nem készül. Mert nem taszítja el népét az Úr, és nem hagyja el örökségét. Mert az ítélkezés visszatér az igazsághoz, és követik mind az igazszívűek. Ki kel fel értem a gonoszok ellen, ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben? Ha az Úr nem nyújtott volna segítséget, már-már a némaság helyén lakoznék a lelkem. Ha azt mondtam: „Inog a lábam”, megsegített a te irgalmad, Uram. Bármilyen sok fájdalmam volt szívemben, vigasztalásaid felvidítottak engem. Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének, amely nyomorúságot szerez a törvény ellenére? Az igaz életére leskelődnek ők, s elítélik az ártatlan vért. De nekem oltalmam lett az Úr, és menedékem sziklája az én Istenem; Ő megtorolja rajtuk hamisságukat, saját gonoszságukkal semmisíti meg őket; Megsemmisíti őket az Úr, a mi Istenünk.

Mk 8,14-21 - Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban. Ekkor így intette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.” Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: „Nincsen kenyerünk.” Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: „Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? [Jer 5,21] Nem emlékeztek arra, hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?” Azt felelték neki: „Tizenkettőt.” „És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték neki: „Hetet.” Erre így szólt hozzájuk: „Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?”

Mitől inti Jézus a tanítványokat? Megmondom őszintén, hogy már a magam számára is nagyon unalmas az, hogy állandóan a negatívumokról beszélek. Mint akinek nincs öröme, vagy, nem talál békességre.

Voltaképpen, engem találnak meg ezek a dorgálások, intések, figyelmeztetések. Mint ez a mai is: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.” És végül: „Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?”

Úgy tűnik, Jézus tanításából, hogy az Ember számára rengeteg tévedésre, hibázásra van lehetőség. Igen, úgy érzem, hogy lépten-nyomon elrontjuk – mert elronthatjuk, lépést vétünk – mert elvéthetjük, és Jézus nem tudja megállni, (vagy szükségét érzi?), hogy ne hívja fel ezekre a figyelmünket. Vigyázz! De, ne félj! – mintha ez volna mondanivalója Jézusnak.

Tehát, akkor az ennek az értelme, hogy tudatában legyek annak, hogy tévedések között lavírozok, és Isten lehet számomra az, aki tévedéseimet kiigazíthatja!

Jakab sem, mondhatja ki azt, hogy a kísértésnek ellent lehet állni minden esetben, és mindenkinek. Csak annyit mondhat ki, hogy boldog az, aki hűséges marad a kísértésben is!

Persze, ez nem jelenti azt, hogy Isten szándékából való a kísértés, ugyanakkor, Isten nem is akadályozhatja meg a kísértést. Én azonban azt is ki merem jelenteni, hogy sem a kísértés, sem a bűn nincs Isten ellenére. Ha ellenére nincs, érte sincs. Pontosabban a kísértéshez és a bűnhöz sincs Istennek semmilyen viszonya. Isten nem tudja értelmezni egyiket sem, pontosan azért, mert Ő a Szent Szeretet maga, melyhez nem fér semmi módon kísértés, bűn.

Elkerülhető Ember részéről a bűn? Ha elkerülhető volna, akkor lehetne e vágyakozás, igény, köszönet, hála, bennem Isten irgalmas szeretete iránt? Vagy, képes lehetnék megtapasztalni Isten személyes vonzását, megmentését, a megváltás és megszabadítás kegyelmét?

Bizony nem.

Tudva, és elfogadva, hogy mindenkit, aki kísértésbe esik, azt „a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra”, lehetek csak képes bűnbánatot tartani, és megtérésre, visszatérésre vágyakozni Istenhez. Úgy, ahogy bennem van Isten Szent Lelke, úgy van bennem a gonoszság lelke is, aki sanyarú testemet, és teremtett mivoltomat próbálja felhasználni a Szent Szeretet életet tápláló léte ellen. Végül is, ez a földi élet a jó és a rossz viaskodása bennem, és kívülem.

Én úgy merem ezt fogalmazni, hogy ez egy nevetségesen egyenlőtlen háború: ahol a gonosz szavazatokat gyűjt magának, míg Isten mindent megengedőn az Életet teremti szünet nélkül, újra, meg újra, és megdicsőülve abban, aki az Életért, hittel kiáll, elutasítva a gonoszt.

Ilyen módon, Jézus, talán a hitetlenség leküzdésére figyelmezteti tanítványait.

Előbb legyen a hit, aztán a gondolat. Gondolatból tett, tettből csodálatos gyógyulás.

A szívből forrásozzon a hit, a hitből legyen élet, és ne az elme legyen motorja a szívnek!

Azt nagyon lényeges megállapításnak tartom, hogy Isten Teremtő Erő, mely erő örök, úgy, ahogy Isten maga az örökkévaló! Ebből, számomra az következik, hogy minden betegség, baj forrása az, ami személyemet Istentől eltávolítja, távol tartja. Minden bajból, minden betegségből való gyógyulásra addig van szüksége az Embernek, míg az által közelebb juthat Istenhez, a maga teljességéhez, emberi méltóságára vezetheti el!

Isten akarata az (ez bizonyosságom), hogy az Ember Istennel szövetségre lépjen, belé oltódjon, és benne oldódjon fel. Istent az az Ember képes megdicsőíteni, aki ezzel az isteni akarattal képes azonosulni, és megengedővé lenni rá.

Az én örömöm végül is az, hogy az Élet nem rekedhet meg bennem, attól, hogy gyenge, erőtlen töredékes, együgyű, gyarló ember vagyok! De, mert bennem van Isten Életet teremtő, mindig készségesen újjá teremtő Szent lelke, ereje, melyet segítségül hívhatok! És Ő nem vonakodik, nem késlekedik a megsegítésemre sietni! Békességedet ajánlod nekem! Köszönöm!

Benned, Istenem, a Szentlélek kegyelme, ereje által segíts feloldódni! Ámen