Ott van az örökkévalóság, ahol a kísértés sem fér már az Emberhez!

1Kir 11,29-32 - Történt már most ebben az időben, hogy Jeroboám kiment Jeruzsálemből, s az úton találkozott vele a Silóból való Ahiás próféta, akin új palást volt és csak ők ketten voltak a mezőn. Ekkor Ahiás megragadta rajta levő új palástját és tizenkét darabra szakította és azt mondta Jeroboámnak: „Vegyél magadnak tíz darabot, mert ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én elszakítom a királyságot Salamon kezétől, s neked adok tíz törzset - egy törzs azonban maradjon meg neki szolgám, Dávid miatt és Jeruzsálem városa miatt, amelyet kiválasztottam Izrael minden törzse közül

Zs 80 - A karvezetőnek. A „Szőlőprések” szerint. Ászáftól. Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, ujjongjatok Jákob Istenének. Kezdjetek énekelni és szóljon a dob, a szép hangú lant és a hárfa. Fújjátok a harsonát újholdkor, és holdtöltekor, ünnepünk napján. Ez Izrael törvénye, Jákob Istenének parancsa. Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek, amikor kivonult Egyiptom földjéről. Ismeretlen beszédet hallottam: „Megszabadítottam hátát a tehertől, kezét a rabszolga-kosártól. Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak, meghallgattalak a fergeteg rejtekéből, a Meriba vizénél próbára tettelek. Halljad, én népem, hadd intselek! Izrael, bárcsak meghallgatnál engem! Ne legyen más isten közötted, ne imádj idegen istent! Mert én vagyok a te Urad, Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről: nyisd ki szádat és én megtöltöm. De népem nem hallgatott szavamra, s Izrael nem figyelt rám. Ezért ráhagytam őket szívük keménységére, hadd menjenek a saját fejük után. Ha népem rám hallgatott volna, ha Izrael az én útjaimon járt volna, rögtön megaláztam volna ellenségeit, s üldözőire vetettem volna kezemet. Hízelegnének neki az Úr ellenségei, s idejük örökké tartana. Táplálnám őket a búza javával, és jóltartanám mézzel a kősziklából.”

Mk 7,31-37 - Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét, majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: „Effeta!”, azaz „Nyílj meg!” Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt. Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak és mondták: „Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!”

Ott van az örökkévalóság, ahol a kísértés sem fér már az Emberhez! Ez a mi hallatlan reményünk! Ajándékunk! Ez után vágyakozunk Urunk, Istenünk egész életünkön keresztül! Legyen meg rajtunk a Te akaratod! Melyet megígértél a számunkra, de amitől van félelmünk is. Mert tudjuk, hogy mennyire vágyakozunk rá, de azt is tudjuk, hogy vágyakozásunktól milyen messze van természetünk. Az éppen alkalmasságunk a jóra, az igazra, a szentre.

Azt mondtad Te, a Mesterem, hogy „ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, ‘menj innen oda’, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.” [Mt 17,20].

Eszembe jutnak ezek a szavaid, amikor a többiekkel megyek az oltár felé, hogy befogadjalak a fehér ostya képében, és közben vágyakozom: tölts el kegyelmeddel Uram, Istenem! Olyan mértékben, hogy hitem Téged szolgáljon, Neked legyen rendelve magam minden képessége, alkalmasságom, időm, testem és lelkem, melyet arra szántál – ahogy Szent Ignác mondja -, „hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon Neked, és ez által lelkemet üdvözítsem”.

Mert téged eltemethettek, de csak azért, mert ennek minden holt testtel így kellet, hogy történjen. De az én hitem az, hogy feltámadtál. Nem elégszem meg azzal, hogy megírták! Nekem hinnem kell, hogy feltámadtál! Hogy Benned feltámadjak - újjá születhessek minden bűnbánatban, minden szentáldozásban, minden Veled való személyes találkozásban - melyre eljuthatok, imádságban. Isten, Te bizonyosságot adtál arról, hogy halálában sem vonod meg szeretetedet az Embertől! Köszönöm Neked hűségedet élőkhöz, és holtakhoz! Ámen