Jézusban nincsenek sémák

1Kir 11,4-13 - Amikor ugyanis már vén volt, feleségei arra csábították szívét, hogy más isteneket kövessen, s így szíve nem volt teljesen az Úrral, az ő Istenével, mint Dávidnak, apjának a szíve, hanem Astartét, a szidoniak istennőjét s Molokot, az ammoniták bálványát tisztelte Salamon, és azt cselekedte Salamon, ami nem tetszett az Úrnak, s nem követte oly teljesen az Urat, mint apja, Dávid. Ekkoriban építtetett Salamon templomot Kámosnak, a moabiták bálványának, a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen, meg Moloknak, Ammon fiai bálványának, s ugyanígy járt el minden idegen feleségével, akik az ő isteneiknek tömjéneztek, s áldoztak. Megharagudott erre az Úr Salamonra, hogy elfordult az elméje az Úrtól, Izrael Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, s éppen azt parancsolta meg, hogy ne kövessen más isteneket, s ő mégsem tartotta meg, amit az Úr megparancsolt neki. Azt mondta azért az Úr Salamonnak: „Mivel ezt tudtad, s mégsem tartottad meg szövetségemet s parancsaimat, amelyeket meghagytam neked, azért elszakítom tőled királyságodat és szolgádnak adom. Mindazonáltal apád, Dávid miatt nem a te napjaidban cselekszem meg ezt, hanem fiad kezéből szakítom majd el, s nem is veszem el az egész királyságot, hanem egy törzset meghagyok fiadnak, szolgám, Dávid miatt s Jeruzsálem miatt, amelyet kiválasztottam.”

Zs 105,3-40 - Boldogok, akik megtartják a törvényt, és mindenkor az igazat cselekszik! Gondolj ránk, Uram, néped iránti jókedvvel, látogass meg minket szabadításoddal, hadd lássuk választottaid jólétét, hadd örvendjünk nemzeted örömének, hadd dicsekedjünk örökségeddel. Vétkeztünk, mint ahogy atyáink, igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot követtünk el. Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem fogták fel nagy irgalmadat, lázadoztak, amikor a tengerhez, a Vörös tengerhez jutottak. De ő megmentette őket nevéért, hogy megismeretesse hatalmát. Megfenyegette a Vörös tengert és az kiszáradt, és mint valami sivatagban, átvezette őket a mélységek között. Megmentette őket gyűlölőik kezéből, ellenségeik kezéből megszabadította őket. Víz borította el szorongatóikat, egy sem maradt életben közülük. Ekkor hittek szavainak, és dicséretére éneket zengtek. De csakhamar elfeledték tetteit, és nem bíztak terveiben, hanem heves kívánságra gerjedtek a sivatagban, és megkísértették Istent a pusztában. Ő teljesítette kérésüket, csömörlésig jóllakatta őket. Majd irigykedtek a táborban Mózesre, és Áronra, az Úr szentjére. Erre megnyílt a föld, elnyelte Dátánt, s elborította Abiron csoportját. Tűz gyulladt fel gyülekezetükben, láng égette el a bűnösöket. A Hórebnél borjút készítettek, és az öntött képet imádták. Dicsőségüket fölcserélték a füvet evő bika képével. Elfeledték Istent, aki megszabadította őket, aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban, csodákat Kám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös tengeren. El is határozta volna, hogy elpusztítja őket, ha választottja, Mózes, nem állt volna résen, hogy elhárítsa haragját, nehogy megsemmisítse őket. Semmire sem becsülték az óhajtott földet, nem hittek ígéretének. Zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Úr szavára. Erre ő fölemelte kezét ellenük, hogy lesújtson rájuka sivatagban, s a nemzetek közé szórja utódaikat, és elszélessze őket az országokban. Majd Baál-Peorhoz pártoltak, és holt bálványoknak bemutatott áldozatokat ettek. Cselekedeteikkel haragra ingerelték őt, és romlás tört rájuk. De Fineesz előállt, ítéletet tartott, és a csapásnak vége lett. Ezt ő érdeméül számította be neki, nemzedékről nemzedékre, örökre. Majd Meriba vizeinél ingerelték haragra, és miattuk Mózes is bajba jutott, mert elkeserítették lelkét, s ő meggondolatlanul beszélt szájával. Nem irtották ki azokat a nemzeteket, amelyeket az Úr mondott nekik. Sőt a nemzetek közé vegyültek, eltanulták cselekedeteiket, bálványaiknak szolgáltak, s ez vesztükre lett. Feláldozták fiaikat és leányaikat a gonosz szellemeknek. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket Kánaán bálványainak áldoztak. Megfertőzték a vérrel az országot, tisztátalanná lettek cselekedeteikben, paráznákká tetteikben. Ekkor az Úr haragra gerjedt népe ellen, és megutálta örökségét.

Mk 7,24-30 - Ezután továbbment onnan, és Tírusz és Szidon vidékére ment. Betért egy házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem maradhatott titokban. Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan lélek volt; odajött és a lábaihoz borult. Az asszony pogány volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte őt, hogy űzze ki lányából az ördögöt. Ő azt mondta neki: „Hadd lakjanak jól először a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és a kutyák elé dobni.” De az csak kérlelte: „Ez igaz, Uram! Csakhogy a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!” Erre ő azt felelte neki: „Mivel ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból.” Amikor hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle.

Jézusban nincsenek sémák, kényszerű kötődések valami előre megírt forgatókönyvhöz. Jézust a szeretet műveli, és teszi képessé rá, hogy megszentelődést hirdessen a világnak! Teszi azt, amire képes lehet, és amire szükséget lát a szív! Jézus megindul az őszinte vágyakozástól, mely kegyelem után sóvárog! A reményt nem érvényteleníti, nem csúfolja meg, és nem alázza meg, hanem felemeli és méltósággal ruházza fel!

Sápítozó asszony, aki azt, amit kapott, ragaszkodik hozzá, mert amije van, azt nem akarja elengedni. Vagy nem is ez az igazság? Egy kétségbe esett asszony, aki minden megaláztatást vállal, csak azért, hogy amije van, amire érdemes lett, érdemtelenül is, azt tisztelje, értékelje, gondozza, és gondoskodjon róla! Jézus, úgy tűnik, hogy a kétségbeesett asszonyt látta meg, azt a jót, ebben a pogány asszonyban, ami szent, amit megcsúfolni, megvetni bűn, és a gonosz mesterkedése akar csak kikezdeni.

Salamonon, öregségére, erőt vett a gonosz. Mivel is? Azzal, hogy pogány feleségeket választott, valamilyen önző érdekből, akik kedvét keresni, már kénytelen volt. Rálépett egy olyan útra, amiről már nem volt ereje, bátorsága, visszatérni.

Salamont, öregségére a férfi ösztön csalta meg. Jézust a józan hit, a szeretet ereje vezette rá, hogy a pogány asszonyt elgondolkodtassa, és megszentelje, megszelídítse ösztönét.

Két út: Salamon útja megalázza az Embert, Jézus útja felemeli az Embert!

A jót, az igazat, a nemeset hinni, és e hitben cselekvővé lenni, hogy megszentelődést adhasson Isten a világnak! Képessé lenni, segíts engem Istenem! Ámen