Jelentem: felismerhető Jézus

1Kir 8,1-7.9-13 - Aztán egybegyűjtötték Izrael valamennyi vénét, a törzsek fejeit és Izrael fiainak nemzetségfőit, Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, azaz a Sionról. Egybe is gyűlt egész Izrael Salamon királynál Etánim havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen. -- Amikor aztán Izrael vénei mindnyájan eljöttek, felvették a papok a ládát, s elhozták az Úr ládáját, meg a szövetség sátrát s a szent hely minden eszközét, amely a sátorban volt. Amíg ezeket a papok és a leviták vitték, Salamon király és Izrael egész sokasága, amely összegyűlt nála, vele együtt a láda előtt haladt, s annyi juhot és marhát mutatott be áldozatul, hogy se szeri, se száma nem volt. Aztán bevitték a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom felelőhelyére, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá; a kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyukat a láda helye fölött, s befedték a ládát s rúdjait felülről. A ládában nem volt semmi egyéb, mint a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele a Hórebnél, amikor az Úr szövetséget kötött Izrael fiaival, amikor kijöttek Egyiptom földjéről. Történt pedig, hogy amikor a papok kijöttek a szentélyből, a felhő betöltötte az Úr házát, úgyhogy a papok nem állhattak szolgálatba a felhő miatt, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát. Ekkor Salamon így szólt: ,,Az Úr azt mondta, hogy a felhőben akar lakni: íme, építettem házat neked lakásul, állandó, örökös királyi székedül.’’

Zs 131 - Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról, és minden gyötrődéséről, arról, hogy megesküdött az Úrnak, fogadalmat tett Jákob erős Istenének: ,,Nem lépek be házam sátorába, nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába, nem engedem szememet aludni, pilláimat szunnyadozni, amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob erős Istenének!’’ Íme, hallottuk, hogy Efratában volt, és rátaláltunk Jaár mezején. Lépjünk be az ő hajlékába, boruljunk le lábának zsámolyához! Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája! Papjaid öltözzenek igazságba, szentjeid pedig ujjongjanak. Dávidért, a te szolgádért, ne vesd meg fölkentednek színét! Igaz esküt tett az Úr Dávidnak s azt nem másítja meg: ,,Ágyékod gyümölcsét ültetem királyi székedbe. Ha fiaid megtartják szövetségemet, s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindenkor trónodon ülnek majd.’’ Mert Siont választotta ki az Úr, lakásául azt választotta. ,,Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre, itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem. Özvegyeit áldva megáldom, szegényeit jóllakatom kenyérrel. Papjait felruházom segítségemmel, s ujjongva ujjonganak majd szentjei. Dávid hatalmát itt növelem meg, fölkentemnek fáklyát készítek. Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta azonban ragyogni fog koronája.’’

Mk 6,53-56 - Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt, és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van. Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak.

Jelentem: felismerhető Jézus! De, nem mindenkinek egyforma módon. Jézus, mindenkor, mindenkinek úgy jelenik meg, ahogy azt Ő idején valónak ítéli meg.

Ez a kijelentésem rokon a következőkkel: „Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem.” [Jel 3,20]

Van, aki már a kopogását megismeri, de van, aki csak a kenyértörésben ismeri fel Őt.

„Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak” – vagyis: aki ajtót nyit neki, annak gyógyulást ad! Mert, az Isten Igéje kigyógyítja az Embert a világ okozta bajából! Csak, egyszerűen, rá kell bízni magamat, meg kell engednem, hogy gyógyító erejével hasson rám.

De, mindenkinek felismerhetővé akar lenni Jézus? Itt jut eszembe Mt 13,15, mely az Iz 6,9-10-et ismétli meg. Ahol az áll, hogy „Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak, és nem értenek” [Mt 13,13], … ők „nehogy megtérjenek” [Mt 13,15]. Ebben az összefüggésben azt mondja Jézus, hogy vannak, akik nem akarnak megtérni! Tehát Jézus, nem, hogy nem akar kényszeríteni senkit sem, de még arra is hajlandó, hogy azoknak legyen igazolására, akik meg akarnak maradni a maguk „gettójában”. Na, erre mondom azt, hogy Isten nagyvonalú a végtelenségig, gáláns, és tisztelettudó, még az oktalansággal, a butasággal szemben is! Vagyis, arra a kígyóhoz hasonlító okosságra, és a galamb szerinti szelídségre, bizony szükségünk volna, ahhoz, hogy … Valójában, ha nem vagyok képes, hajlandó, készséges rá, hogy szüntelen Istenben legyen jelenlétem, akkor bizony, könnyen az oktalanságom áldozatává válhatok. Az imádságban való közösség Krisztussal, és Krisztusban az Atyával, segíthet abban, hogy jól, helyesen értsem Istent, Aki készséges mindenkinek megnyílni, megnyilatkozni!

Isten sportszerű, senkit sem rúg le, senkit sem cserél le idő előtt, és mindenkivel egyként szurkol, hogy célt érjen. Miközben, általam, velem Ő is célba akar érni! Dicsőség Neked Uram, és hála, végtelen sportszerűségedért! Ámen