Képesség a képtelenségre
Mal 3,1-4 - Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, - mondja a Seregek Ura. - De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben.
Zsid 2,14-18 - Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.
Zs 23 - Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította. Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától. Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.
Lk 2,22-40 - Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve” [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát” [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek” [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át -- hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.” Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.
Képesség a képtelenségre! Szeretem az ilyen furfangos, és gondolkodásra, elmélkedésre késztető szófordulatokat. Én találom ki ezeket, vagy Isten égeti memóriámba? Reggeli fohászomban így fordultam Istenhez: hálát adok Neked, hogy jelenlétedben hellyel kínálsz meg engem! Szereteteddel táplálj, hogy étke lehessek az éhezőnek! Nem kell, hogy tudjam, hogy tudatosuljon bennem az, hogy Isten mire akar használni engem. Egyszerűen meg kell engednem a számára, hogy használjon!
Isten számára az nem mond semmit, hogy bűnös vagyok. Isten számára alapállapota a teremtett világnak, és a teremtés minden részletének, hogy a gonosz erő uralni akarja. Aki azt hiszi, hogy minden a lábai előtt hever, csak, mert Ő úgy akarja, úgy képzeli. Vagyis: a gonosz a fikciók világában él. Miközben Isten a való lét, mely nem, hogy megszentelődik általa, hanem a szentségében lett. Vagyis Isten akaratából a teremtett szent, tiszta, egészséges, és romolhatatlan.
Na, ez az az utolsó szó, aminek kapcsán szeretnék néhány gondolatot idehozni!
Péter levelében ez áll: „Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által, romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben fenn van tartva számotokra. Isten ereje a hit által megőriz titeket az üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben kinyilvánuljon. Emiatt örvendeztek, ha most szomorkodnotok is kell egy kissé a különféle kísértésekben, hogy a ti megpróbált hitetek a romlandó aranynál – melyet tűz által próbálnak meg – sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek; s örvendeztek kimondhatatlan és megdicsőült örömmel, mert eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” [1Pét 1,3-9].
Nem akarok most ezzel az igehellyel többet kifejezni, mint azt, hogy ennek a szónak a jelentése. „romolhatatlan”, Isten szájából nem elvárás az Ember felé, hanem Ígéret az Ember számára! Isten nem vár tőlünk, emberektől olyan dolgot, amire nem vagyunk képesek. Isten nagyon jól ismeri a környezetet, azt a közeget, amiben élünk, hiszen, Ő köztünk élő Isten. Ezt bizonyította, kinyilvánította elég határozottan, és elég egyértelműen Krisztusban! És talán ez a legfontosabb üzenet, amit Isten közvetíteni akar Jézus által az örök Ember számára.
Nekem, az Embernek, van egy romolható részem, mely anyagi rész. Mely porból lett, és porrá lesz. A gonoszságra hajlandóságommal együtt! De van egy olyan részem is, mely romolhatatlan, ha romolhatatlanságát hiszem, vallom, és őrizem! Nekem más dolgom ezzel a részemmel nincs ebben az életben, mint az, hogy megőrizzem, megtartsam, gondoskodjak róla, úgy, mint ami nem is a sajátom, hanem örökségem, örökrészem, Isten istenségéből. Vagyis örökkévalóságából, melyet Ő akkor, amikor annak ideje elérkezik vegytisztává fog tenni, kiéget majd abból, aki romlandóságomban gondját viseltem.
Hogy van a kincsről szóló példabeszéd? „Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.” [Mt 13,44-46]
Az elrejtett kincs, ami bennem van! Én vagyok a szántóföld, Isten termőföldje. Nekem kell felismernem magamban azt a kincset, amelyet Isten bennem elrejtett, és amit megőriznem, megtalálnom kell, mert az válhat az én gazdagságommá! Isten eleve bennem rejtette el az ajándékát, ami örökrészem Tőle! Azért van elrejtve, hogy el ne veszíthessem, el ne tékozolhassam, fel ne élhessem!
Azt próbáltam volna elmondani ma, hogy Isten Igéjét olvasni lehet úgy, hogy én én vagyok, de lehet úgy is olvasni, mint aki számára Isten valami titkot akar elárulni, felfedni. Ő az – a titok gazdája – Akinek a szeretete minden elképzelhető szeretetet felülmúló szeretettel van irántam, értem …, és velem akar lenni. Örökkön örökké akarja, hogy szeretetében közösségben legyek! Ha ezt meg fogom érteni, akkor lesz jó nekem! Akarom! Ámen
