Menjünk közelebb ehhez a helyszínhez

2Sám 7,4-17 - Íme, azonban még az éjjel szózatot intézett az Úr Nátánhoz, ezekkel a szavakkal: „Eredj, s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Hát te házat akarsz építeni nekem lakásul? Hiszen nem laktam én házban attól a naptól kezdve, hogy kihoztam Izrael fiait Egyiptom földjéről mind a mai napig, hanem sátorhajlékban jártam. Szóltam-e valahol, ahol Izrael fiaival jártam, Izrael valamelyik törzsének, amelyet népemnek, Izraelnek legeltetésével megbíztam, s mondtam-e nekik: Miért nem építettetek nekem cédrusházat? Most azonban ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni a seregek Ura: Én elhoztalak téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy, s veled voltam mindenütt, ahol csak jártál, s kipusztítottam minden ellenségedet színed elől, s olyan nagy nevet szereztem neked, mint a föld nagyjainak neve. Nos, én népemnek, Izraelnek helyet szerzek, s elültetem, hogy ott lakjon, s ne háborgassák többé, s a gonoszság fiai ne nyomorgassák többé, mint azelőtt, attól a naptól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Nyugodalmat adok tehát neked minden ellenségedtől, s íme, előre megmondja neked az Úr, hogy házat alkot neked az Úr. Amikor ugyanis letelnek napjaid, s aludni térsz atyáidhoz, felemelem utánad ivadékodat, aki ágyékodból származik, s megszilárdítom királyságát. Ő fog házat építeni nevemnek, s én megszilárdítom királysága trónját mindörökre. Atyja leszek neki, s ő fiam lesz nekem: ha valami gonoszat cselekszik, megfenyítem őt az emberek vesszejével, s az emberek fiainak csapásaival. De irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam Saultól, akit eltávolítottam színem elől, hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor.” Így, egészen e szavak szerint, s egészen e látomás szerint mondta el Nátán mindezt Dávidnak.

Zs 88,4-30 - „Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.” Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek. Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten? Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak. Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged. Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg. Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet. Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van. Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon. Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas. Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted. Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram. Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban. Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket. Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk. Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: „Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat. Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal. Vele lesz erős kezem és karom megerőssíti őt. Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia. Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom. Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben. Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre. Így szól majd hozzám: „Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!” S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között. Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad. Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll.

Mk 4,1-20 - Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt. Példabeszédekben sok mindenre tanította őket: „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták. Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben, de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést. A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.” Majd ezt mondta: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg.” Mikor egyedül maradt, megkérdezte őt a vele levő tizenkettő a példabeszéd felől. Ezt mondta nekik: „Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el, hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bűneik bocsánatot nyerjenek” [Iz 6,9-10]. Majd így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet? A magvető az igét veti. Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott. Hasonlóképpen, amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel, de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak. Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad. A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.”

Menjünk közelebb ehhez a helyszínhez: Jézus ül a bárkában, mögötte a végtelen víz, a távol, előtte a tó medréből kiemelkedő partoldal, ahol a tömeg keresi a helyét. Mert látni és hallani akarja Jézust. Jézus velük szemben beszél, nem túl sokat gesztikulál. A testbeszéd hiányában még titokzatosabb és érdeklődést felkeltő a beszéde. Hallani, de erősen kell figyelni, mert bár szélcsend van, az az enyhe szellő is a part felé hozza hangokat, mégis, a mögötte húzódó távol, a nyugalmában is nyugtalan víztömeg „csendessége”, kíváncsisága, ellenére van a parton figyelő tömegnek, önzőn, elragadni akarja Jézus hangját.

A hallgatóságnak erősen kell figyelnie, ha hallani akarja és érteni Jézus szavait.

Jézus arról beszél, hogy én, aki hallgatom Őt, hogyan hallgatom?

A tanítása után mindenki elindul, szótlanul. Mert mindegyikünk azzal van elfoglalva, hogy keresi e tanítás visszhangját önmagában: én milyen vagyok, hogyan hallgatom Jézust? Mit kezdek azzal, amit hallottam? Mit indít el bennem, és meddig jut el bennem? Merre, és meddig viszi el lábamat Jézus tanítása? Ez a Dávid családjából való ember, Akinek nincs hatalom a kezében, nem tartozik a papok, és írástudók közé, akik eddig irányt mutattak nekünk, és vezetőink voltak. Mégis úgy beszél, olyan méltósággal, magabiztossággal, nyugalommal, békével, erővel szól, és olyan dolgokat mond, amiből azt kell kihallani, hogy igazságot szól. Igazol valami olyan belső indíttatást, ami eddig csak érzés volt bennünk, de nem kaptunk rá senkitől megerősítést. – A jó föld! Hogyan tehetem magam jó földdé? Egyáltalán, én, tehet bármit is azért, hogy javuljon a minőségem, hogy befogadóbbá váljak az Igére, Isten Igéjére? Mi az én kémiám, mi az én biológiám, mi az én fizikám? Valójában, milyen az én összetételem, és milyen kezelés kell a számomra, hogy én magam jól termő talajjá legyek Isten számára? Izgalmas kérdések! De rá kell jönnöm arra, hogy ezek a kérdések nem olyanok, amelyekre csípőből meg lehet adni a jó választ. Helyes válasz e kérdésekre nem hiszem, hogy van. De talán lehet, minden nappal egyre jobb választ találni rájuk.

Termővé válni, ráadásul, jól termővé, bőséges termést hozóvá lenni! Anthony de Mellonak van egy gyakorlata, a 44., amely a Szent vágyakról szól. Azt mondja: „Abban a világban, amelyben oly nagy fontosságot tulajdonítanak a sikernek, az eredményeknek, hajlamosak vagyunk arra, hogy lebecsüljük a vágyakat, különösen akkor, amikor azokat nem követi az azonnali siker.” Mello azt tanítja, Loyolai Szent Ignácra utalva, hivatkozva, ebben a gyakorlatában, hogy bátran vigyük Isten elé azokat a vágyainkat, melyeket „szolgálatában meg szeretnénk tenni … Az a tény, hogy valószínűleg soha sem tesszük meg, hogy képtelenek vagyunk megvalósításukra, lényegtelen. A fontos az, hogy mérhetetlen vágyainkkal megörvendeztessük Isten Szívét, még akkor is, ha erőnk nagyon kicsi …”

Ez talán az az eset, amikor a vágyakozásaink kimondásával, kifejezésével, megélésével, képessé tesszük magunkat a rossz legyőzésére. Még akkor is, ha a jót, azt a túlcsorduló jót, amire vágyakozunk megtenni, nem vagyunk képesek, elegek. Ezzel is teszünk valamit önmagunk teljesebb megismerésére, Isten jelenlétében. Alázatunkat növeljük, miközben megengedőkké tesszük magunkat annak a végtelen szeretetnek a befogadására, mellyel Isten van irántunk. Köszönöm Istenem ezt a bölcsességet, melyet rám bízol! Ámen