Megszentelődést tartott Sámuel Izájjal

1Sám 16,1-13 - Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: „Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.” Azt mondta erre Sámuel: „Hogyan menjek? Hiszen meghallja Saul és megöl!” Azt mondta erre az Úr: „Vigyél magaddal egy borjút a csordából és mondd: Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Izájt pedig hívd meg a véresáldozatra és én majd értésedre adom, hogy mit cselekedj, s kend fel azt, akit majd mutatok neked.” Úgy is cselekedett Sámuel, ahogy az Úr azt mondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, elcsodálkoztak a város vénei és eléje mentek és megkérdezték: „Békés-e a jöveteled?” Ő azt mondta: „Békés! Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Tartsatok megszentelődést és gyertek velem, hogy bemutassam a véresáldozatot.” Megszentelődést tartatott tehát Izájjal s fiaival, és meghívta őket a véresáldozatra. Amikor aztán eljöttek, meglátta Eliábot és azt mondta magában: „Nemde, máris az Úr előtt áll felkentje?” Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: „Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.” Erre Izáj odahívta Abinádábot, és őt vezette Sámuel elé. Ám ő azt mondta: „Ezt sem választotta az Úr.” Erre Izáj Simát vitte oda, de őróla is azt mondta: „Ezt sem választotta az Úr.” Hét fiát vezette így oda Izáj Sámuel elé, de Sámuel azt mondta Izájnak: „Ezek közül nem választott az Úr!” Majd azt mondta Sámuel Izájnak: „Ez az összes fiad?” Ő azt felelte: „Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti.” Azt mondta erre Sámuel Izájnak: „Küldj érte, s hozasd el, mert addig nem telepszünk le, amíg ide nem jön.” Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, szépszemű és csinos külsejű. Azt mondta ekkor az Úr: „Kelj fel, kend fel, mert ő az!” Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt. Sámuel aztán felkelt és elment Ramátába.

Zs 88,20-28 - Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: „Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat. Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal. Vele lesz erős kezem és karom megerőssíti őt. Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia. Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom. Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben. Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre. Így szól majd hozzám: „Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!” S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között.

Mk 2,23-28 - Történt ismét, hogy amikor szombaton a vetések közt járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok azt mondták neki: „Nézd, azt csinálják szombaton, amit nem szabad.” Ő így felelt nekik: „Sohasem olvastátok, mit cselekedett Dávid [1 Sám 21,2-7], amikor szükséget szenvedett, és éhezett ő, és akik vele voltak? Hogyan ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében, és evett a kitett kenyerekből, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott azoknak is, akik vele voltak?” Aztán hozzátette: „A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért. Ezért az Emberfia ura a szombatnak is.”

Megszentelődést tartott Sámuel Izájjal, olvasom a mai ószövetségi olvasmányban. Talán itt, e kifejezés úgy értendő, hogy megbékélést, kiengesztelődést?

Sámuel próféta volt. Általa terelgette Isten a zsidó népet, akkor is, amikor az a nép engedetlen volt. Izáj családja (akit máshol Jesszeként ismerünk), valószínű, hogy tartott Sámuel prófétától, amiért eltávolodtak Isten szándékától. Ezért a kérdés, amikor meglátogatja Sámuel Izájt, hogy vajon békességgel jön, vagy haraggal? Sámuel, békességes szándékát fejezte ki azzal, hogy megszentelődésre hívja, áldozat bemutatására hívja meg Izájt. Valószínű az, hogy ebben az aktusban Sámuel megosztotta Izájjal, jövetelének célját. Saul utódját kell itt találnia Izáj családjában. Ezért van az, hogy bemutatja Izáj a fiait egyenként Sámuel prófétának. Majd a legfiatalabbat, Dávidot, testvérei előtt keni fel, válassza ki Sámuel, Isten szavára, Izrael királyának. Ő az a Dávid, akinek családjából kell majd születnie a Megváltónak!

Isten, kiengesztelődik Izájon keresztül Izrael népével, és ennek jele, hogy Dávid lesz Izrael királya. Mert Izrael népe királyt akart magának, ahogy más népeknek is volt királyuk.

Csakhogy, Izrael népének olyan királya lesz, akit Isten választ ki, ken fel e hatalommal. Ha Isten általi hatalommal bír a király, akkor az a hatalom szolgálat! Vagyis: a király van népéért, és nem a nép van a királyáért!

Isten választása, Istentől való minden hatalom szolgálatra való!

Ha most rátekintünk az evangéliumi fejezetre, akkor ott azt olvassuk, hogy „a szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért. Ezért az Emberfia ura a szombatnak is.”

Hol van itt a párhuzam, a kapcsolat, az ószövetségi idézet és az újszövetségi idézet között?

Isten a megszentelője mindennek! Így a szombatnak is! Ember ne próbáljon megszentelődést tulajdonítani annak, amit Isten nem szentel meg! Vagyis, ne játszunk Istent! Ne próbáljuk magunkat a helyére odaképzelni se! Ha Isten alázatos, márpedig végtelen alázattal van a teremtés minden egyes szereplője, és minden teremtett dolga iránt, akkor az Ember vegyen magára legalább akkora alázatot, mint amilyen alázattal van iránta Isten!

Ez a szombat, csak egy momentum, egy alkalom, egy ürügy rá, hogy Jézus értésére adja minden farizeus lelkületű embernek, hogy Isten az egyetlen Úr [Mk 12,29]!

Jézus mindent, amire szükségünk van száz és száz módon próbál értésünkre adni. Megvilágítja a parancsot, a törvényt, az Embert eligazító, alapállását biztosan nyújtó tételeket több oldalról is, hogy érthessük, megérthessük, és ne próbáljuk félre érteni, félre magyarázni.

Persze, hogy így is lehet, mert a gonoszság bennünk nem szunnyad, és iparkodik kijátszani éberségünket. Éppen ezért kell minden módon keresnünk a kapcsolatot, a személyes kapcsolatot Istennel! Ferenc pápa éppen az elmúlt vasárnapon buzdított így: „Csak a Jézussal való személyes találkozás indít el minket a hit és tanítványság útján. Rengeteg élményt szerezhetünk, számtalan dolgot megvalósíthatunk, ezernyi emberrel ismeretséget köthetünk, mégis egyedül a Jézussal való találkozás – az Isten által ismert órában – adhatja meg életünk teljes értelmét és teheti termékennyé terveinket és kezdeményezéseinket.” (http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-tul-kell-lepnunk-szokassa-merevedett-es-jol-ismert-vallasossagon)

Minden más eszköz, ahhoz, hogy hitünkben erősödjünk, gazdagodjunk. Még, maga Jézus is eszköz számunkra Isten szeretetéből! Aki Jézusban megalázta teljes istenségét, csak azért, hogy bennünket önmagával közösségre vezessen el!

Isten a megszentelődésemért való szeretet! Ez a fogalom, nem valami misztikus, földön túli fogalom. Ez a szó pontosan azt a méltóságot jelenti, hordozza, amire lett az Ember megteremtve. Engesztelődjünk ki, lépjünk örök szövetségre Krisztussal, a magunk megdicsőülésére Istenben! Ámen