Én tudom, jól tudom, hogy nem vagyok potenciális személy

1Sám 15,16-23 - Azt mondta erre Sámuel Saulnak: „Engedd, hadd közöljem veled, mit mondott nekem az Úr ez éjszaka.” Ő így szólt: „Beszélj!” Azt mondta erre Sámuel: „Nemde, noha kicsiny is voltál a magad szemében, Izrael törzseinek fejévé lettél, és az Úr Izrael királyává kent fel téged. Aztán elküldött az Úr téged erre az útra és azt mondta: „Eredj, s pusztítsd el a vétkes amalekitákat, s hadakozz ellenük, amíg meg nem semmisülnek.” Miért nem hallgattál tehát az Úr szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, s miért cselekedted azt, ami gonosz az Úr előtt?” Azt mondta erre Saul Sámuelnek: „Hiszen én hallgattam az Úr szavára, s elmentem arra az útra, amelyre az Úr küldött, s elhoztam Agágot, az amalekiták királyát, s megöltem az amalekitákat. A nép pedig azért vett el a zsákmányból aprójószágot és marhát, hogy a megölt jószág zsengéjeként áldozatul mutassa be az Úrnak, Istenének Gilgálban.” Azt mondta erre Sámuel: „Vajon egészen elégő áldozatokat s véresáldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? Többet ér az engedelmesség, mint a véresáldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása, mert a varázslás bűnével ér fel az ellenszegülés, és a bálványimádás vétkével az engedelmesség megtagadása. Mivel tehát megvetetted az Úr szavát, azért az Úr is megvetett téged, hogy ne légy tovább király.”

Zs 49 - Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig. Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten. Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg. Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék: „Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem.” Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet. „Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok. Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak. Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat. Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben. Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém. Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkereksége, s mindaz, ami betölti. Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét? Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek; Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.” A bűnöshöz azonban így szól az Isten: „Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat. Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél. Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt. Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé. Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened. Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket! Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.”

Mk 2,18-22 - János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték tőle: „Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus így felelt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek. Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt: akkor majd böjtölnek, azon a napon. Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.”

Én tudom, jól tudom, hogy nem vagyok potenciális személy, aki kijelentéseivel megrengetheti a világot. De azért ki kell jelentenem, úgy, mint lelkemből felfakadó érzéssel, keresztlénységünket a megújítás szándékával felvállaló, bíró egyén: drasztikus, liturgikus megújulásra van szüksége az Egyháznak, ha hitében meg akarja újítani Isten Népét!

Ezt hallom meg a mai olvasmányból is: „Vajon egészen elégő áldozatokat s véresáldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? Többet ér az engedelmesség, mint a véresáldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása, mert a varázslás bűnével ér fel az ellenszegülés, és a bálványimádás vétkével az engedelmesség megtagadása.”

Mert, mit ér az a liturgia, mely kiüresedett, mely nem lázítja fel az Embert önmaga ellenében is Isten szándékára! Nézzük meg bármelyik keresztény ősvallást, liturgiája mennyiben lelkesítő, vagy mennyiben kiüresedett szokás lett mára?

Sámuel szavait merjük lefordítani a magunk szórendje, és a magunk kultúrája szerint, úgy, hogy abból az értelem ragyogjon fel a számunkra.

Mit jelent számunkra az, hogy felolvasunk ige helyeket a szentírásból, tartunk egy szokásos, személytelen bűnbánati liturgiát, majd a pap éppen alkalmas, vagy alkalmatlan lelki állapotának megfelelően beidézzük Krisztus szavait, kijelentve, hogy megtörtént a szentségi átváltozás. Hogy már a hitvallás átélését fel se említsem! Mindezen cselekedetekben megéljük, megtapasztaljuk, hogy vannak azok, akik közösségre lépnek, és azt követően úgy vannak jelen a szertartásban, a liturgiában, hogy Krisztus szentségi áldozatát ünnepelik, élik meg, vonják magukra, mely bennük is változást generál, indít el? A megváltás műve mennyire lesz eluralkodó bennünk, keresztényekben, az által, hogy egy szentségi esemény részeseivé lettünk? Részeseivé leszünk, vagy egy vallási szokásrendhez tartjuk csupán magunkat? Vajon, ez a hiedelem, felérhet egy hitbizonyossággal, mely megrendítő tapasztalás lehet az utókor számára, és odavonzani képes lehet őket erre az eseményre?

Nem tartom magam potenciális személynek az Egyházban, de abban hiszek, hogy minden kezdeményezés csak akkor juthat eredményre, ha azt alulról kezdeményezik. Jézus honnan indult el? A betlehemi jászolból, szegényen, magányosan, úgy, hogy harminc évig szinte senki sem vette őt észre, semmit sem tudunk arról, hogy hogyan nőtt fel. Jószerivel azt sem tudjuk, hogy szüleivel mi történt Jézus ifjúsága alatt. Isten az Egyházát, alulról építi fel, és nem felülről. A pápának is szüksége van arra, hogy mit gondolnak ott lent, az Egyház apró, picinyke sejtjeiben. Kiknek a támogatására számíthat akkor, amikor megérzi azt, hogy változásra van szükség, de jól látja, hogy a bíboros testületre nem igazából számíthat.

Uram adj reményt, erőt, és bizalmat számunkra, hogy Istenhitünkben megújulni képesek legyünk, és megújulásra bírhassuk Egyházadat, személyesen Neked elköteleződésünkön, engedelmességünkön és szófogadásunkon keresztül! Ámen