Ez a történet elképesztő

1Jn 1,5 - 2,2 - Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk. Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.

Zs 123 - Zarándok-ének. Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna velünk, - vallja meg most Izrael, - ha nem az Úr lett volna velünk, amikor az emberek fölkeltek ellenünk, talán elevenen nyeltek volna el minket, amikor haragjuk felgerjedt ellenünk. Talán elnyeltek volna minket a vizek, rohanó patak árasztott volna el minket, talán elborítottak volna a felbőszült vizek. Áldott az Úr, aki nem engedte meg, hogy fogaik martaléka legyünk! Megszabadultunk, mint a madár, a vadászok csapdájától. A csapda összetört és mi megszabadultunk. Az Úr nevében van a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta.

Mt 2,13-18 - Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: „Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.” Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Egyiptomból hívtam az én fiamat” [Óz 11,1]. Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől. Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott: „Hang hallatszik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé”, [Jer 31,15].

Ez a történet elképesztő, ijesztő, borzongást keltő, és éppen ezért az Emberben megingatja a reményt, a biztonságérzetét abban, hogy lehet félelem nélkül élni. Mire nem képes az Ember!

Heródes bűnéről olvasunk, de újkori bűnöktől rettegünk, melyek korunkat terhelik, hiszen az Ember ma sem más. Ijesztő számunkra a hatalom őrülete. De, valójában én, személyesen, bármelyikünk nem szenved ugyanebben az őrületben? Amikor a népirtásból már mindegyikünk kiveszi a maga részét. Mert képtelenek vagyunk józanok lenni, józanok maradni. Igen, már közhely, de arra gondolok, amivel az Ember beleavatkozik személyes hatalmi játszmái közepette az abortusz révén a természet rendjébe, a teremtés művébe.

Hogy jutottunk el oda, hogy mára talán minden második ember egy kis Heródessé lett? Mert mára, a születésszabályozásba beavatkozás kérdése általánosan elfogadott témává lett. Mindenki a maga módján, a maga állásfoglalásával bele képes avatkozni a születésszabályozásba, mert elfogadott, tárgyalható tényezővé vált!

Vallási kérdésként kezeljük, pedig, azon felül, sokkal mélyebb kérdéskör része az, hogy én, személyemben döntök arról, hogy felvállalom egy életre tettem következményét, vagy sem.

Általános kérdésként kell kezelnünk az Ember felelősségének kérdését. A magam helyét, képes lehetek, vagyok felelősséggel betölteni? Egyáltalán, van bárki is, aki e kérdésre adandó választ bárkitől is számon tartja, vagy, számon kéri, mert igényli?

Jeremiás siralma, nem hallik ide? Vagy, annyira szánalmasak vagyunk, hogy nem vagyunk hajlandók megérteni, hogy sajnos, az Írás ma is érvényes, ma is teljesedik általunk?! Mennyi ebben a kérdésben a magam felelőssége? Hány elvetélt igent hordozunk, amit nem mondtunk ki, nem vállaltunk Isten akarata szerint? Amikor nem voltunk képesek keresztény módon helyt állni! Mert egzisztenciális kérdéssé alacsonyítottuk, mert egoizmusban éltünk, mert engedtük, hogy a világ szándéka érvényesüljön általunk. Heródes bűnével közös, minden kiskirály bűne, az enyém is! Én is király próbálok lenni, hatalmat követelek magamnak, ezért hatalmakat szolgálok ki. Remélve, hogy így hatalmam lehet. Mindeközben, Isten ügyét, szándékát, magam írom felül, az én törvényeimmel, az én érdekérvényesítésemmel.

Szóval, mit is ünnepelünk ma? Ünnep ez, vagy okom van bűnbánatot tartani? A fölött, hogy a kisded Jézus életben maradása, sajnos nem az én érdemem, nem tettem érte semmit.

Ugyanakkor, hogy életben maradt, felnőtt, fel nőt létével tudok mit kezdeni? Tudok felhasználni az Ő életéből bármennyit is, hogy én felnőtté legyek? Okulva hibáimból, bűneimből, kérve azok alól feloldozásomat Tőle, hogy szabaddá lehessek jó döntéseket hozni? Belátni, ahogy Pál apostol belátta, félreértettem eddig mindent! Ments meg Istenem önmagam együgyűségétől, a jóra való alkalmatlanságomtól! A jóra tegyél képessé, alkalmassá, szereteted által! Ámen