Hogyan ragadhatnánk meg az időben azt a titkot

Iz 7,10-14 - Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!” De Ácház azt mondta: „Nem kérek, és nem kísértem az Urat.” Erre a próféta így szólt: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.

Zs 23 - Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította. Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától. Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.

Lk 1,26-38 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.

Hogyan ragadhatnánk meg az időben azt a titkot, mely bennünket el próbál ragadni e földtől? Hogy meg tanuljunk szállni. Mit szállni, olyan könnyedekké lenni, hogy már ne is ragaszkodjunk ahhoz, ami ehhez a földhöz köt bennünket! Mert túlságosan ragaszkodunk mindahhoz, amihez hozzájuthatunk. Mintha szükségünk volna bármire is, mintha állandóan miénk lehetne ez a földi lét. Mintha mi volnánk, akik érthetnénk a megtestesülést.

Mária a bizonyossága annak, hogy képes lehet az Ember rá, hogy elvonatkoztassa magát minden földi hívságtól, szükségtől, kényszertől, és ragaszkodástól. Talán a bajok arra valók, hogy megtanuljuk a bizalmunkat, a feltétlen bizalmunkat Istennek adni!

Hozzánk tapad ez a földi világ. Hozzánk, akik lélekből vagyunk gyúrva, de testet öltöttünk, mégis, méltóságunk a Lélek szabadsága! Mely parttalan; idő és tér felett áll.

Figyeljük csak meg azt a Jézust, aki e világra született. De azért, hogy bennünket tanítson, ki okítson, felnyissa a szemünket, mely az Ószövetségi időkben elhomályosult! És mára, kétezer év után sem lett képes még kitisztulni! Nem vagyunk képesek átlátni a homályon, a félreismert valóságon! Mert valóságnak hisszük azt, ami történelmi tény. Pedig az Isten üzenetében rejlő igazságnak semmi köze sincs a történelemhez. Isten minden történelmen, és történeten túli Igazság! Aki világossá akarja tenni a számunkra, hogy minden, ami evilági helyzetünket meghatározza, bekorlátozza mozgásterünket, ismereteinket, az a mi magunk értetlenségének és hitetlenségünknek, töredékességünknek a kitüremkedése, következménye. Egyszerűen bele vagyunk tokosodva anyagi létünkbe! Mit jelent a betokosodás? Szűklátókörűség, nem vagyunk képesek termékennyé válni, mielőtt a termésünk kifejlődhetne, összeaszalódunk. Vagyis, haszontalanokká leszünk.

Ezzel szemben, vagy éppen ennek kezelésére? Mi a megváltásunk üzenete?

Kik megváltásukra várnak, vágyakoznak – és teljesen mindegy, hogy tudatosan, vagy tudatuk alatt – azokhoz küld bennünket, felkenteket, mégis tudatlanokat Isten. Így idézi a próféta Istent: „Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy. … Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód. … Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem.” [Iz 43,1;3;25] Ugyan, mi ez a szó Isten ajkáról, ha nem az, hogy szükségem van Rád, akit felkentem, akit kiválasztottam, akit szolgálatomra rendellek! Mert, hogy érhetne el szavam mindenkihez, ha nem volnának közöttük azok, akiknek szájába adom üzenetemet, kinyilatkoztatásomat!

A megváltottságom nem öncélú! De nem is automatizmus. Azt tudnom kell elfogadnom, befogadnom, életre hívni. Ahogy Jézus minta lett számomra, tanítóvá lett, és mesterré, úgy kell nekem, magamnak is mintává lenni. Megtapasztalhassa az, aki már szomjúhozza, éhezi az Igazságot, hogy neki is erre van szüksége, erre éhezik, ezt szomjúhozza, ez a hiánya!

Ezért beszél hozzánk így Jézus, hogy: „Ti vagytok a föld sója.” „Ti vagytok a világ világossága.”

„Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.” [Mt 5,13;14;16]

Mennyire vagyok elégséges, megfelelő arra, amire Jézus tanít, mint kiválasztottat, felkentet? Vannak igaz tetteim, melyek dicsőíthetik az Atyát, az Istent? Jánosnál így áll Jézus intése, figyelmeztetése: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon” [Jn 15,16].

Bizony, Mária Igenje, engedelmessége, az Embernek messzire mutat, messzire próbálja elvezetni az emberiséget! Atyám, Istenem, segíts meg engem, hogy képessé lehessek a feltétlen engedelmességre, alázatra, szelídségre, melyre tanítasz! Ámen