Amit láttatni akarsz ma Uram

Bír 13,2-7.24-25a - Volt azonban egy córai, Dán-nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt, de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: ,,Te meddő vagy és nincs gyermeked; de foganni fogsz és fiút szülsz. Óvakodj tehát attól, hogy bort és szeszes italt igyál, vagy valami tisztátalant egyél. Ha fogantál és megszülted a fiút, borotva ne érintse fejét, mert Isten nazírja lesz gyermekségétől és anyja méhétől. Ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből.’’ Erre az asszony elment férjéhez, s azt mondta neki: ,,Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem, hanem ezt felelte: ,,Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.''’’ Meg is szülte a fiút és elnevezte Sámsonnak. Aztán a gyermek felnövekedett, s az Úr megáldotta, és Dán táborában, Córa és Estaol között kezdett vele lenni az Úr lelke.

Zs 70 - Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek! Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem. hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget! Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem! Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből! Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem. Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy. Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel! Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem! Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak. Így szólnak: ,,Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!’’ Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre! Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellneségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak! Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged. Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom. Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem. Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat. Öregségemre s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat, és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád? Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem. Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem. Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje. Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz; Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.

Lk 1,5-25 - Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és igazsága szerint. De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében szolgálatot teljesített az Isten előtt, s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg őt. Az angyal ezt mondta neki: ,,Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni [Ter 17,19]. Örömed és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik [Szám 6,3; Bír 13,4], és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa [Mal 3,23-24], a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.’’ Ekkor Zakariás megkérdezte: ,,Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.’’ Az angyal ezt felelte neki: ,,Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked. De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.’’ Ez alatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt. Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába. E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: ,,Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.’’

Amit láttatni akarsz ma Uram, a Te szándékaidból, add, hogy meglássam!

Elképedek azon, hogy Isten azoktól várja a szándékának beteljesítését, akik már önmaguk is feladták, hogy bármire is alkalmasak lehetnek még. Például, van egy papunk, aki már úgy gondolta, hogy ideje visszavonulnia. Elérte a 75. évét, és szándéka az volt, hogy bevonuljon egy papi otthonba, és ott töltse el további éveit. Ha igény lenne rá, akkor onnan kisegítőként még vállalna szolgálatot, de nem több van már neki. Erre, felkérték, hogy vállaljon el egy plébániát, Budapesten(!), mert nincs más, aki szolgálatra fogható. Miért kellene csodálkoznom azon, hogy Zakeus kételkedett abban, hogy még alkalmas lehet rá, hogy Isten rábízza az Eljövendő előhírnökének felnevelését?

De, meg is ütközöm azon, hogy Isten Zakariásra, és Erzsébetre kell, hogy bízza tervének megvalósítását! Két öregemberre. Nem talált a feladatra alkalmasabb, fiatalabb embereket? Vagy, nem volt e feladatra náluk fiatalabb pár, aki erre vállalkozott volna? Azt kell ebből kikövetkeztetnem, hogy Isten nem erőltet rá senkire semmit, de azt, aki elfogadni hajlandó, azt bizony alkalmazza szándékaira. Legyen, emberileg bármennyire is alkalmatlan, időn túli a feladat, Isten alkalmassá teszi Őt arra, amire szándéka van. Kiegészíti az Emberben Isten azt, ami hiányzik belőle ahhoz, hogy szándékának kivitelezésére képessé lehessen. Csak legyen benne, az Emberben az a szabadság, melyet képes Isten szolgálatára odaadni!

Megállapítom: a hit működőképessége elég az Embernek ahhoz, hogy Isten véghezvigye vele azt, ami szándéka, vele! Mert az Istenhit arról szól, hogy észlelem, felfogom Isten szeretetét. Amit megengedek, hogy bennem, rajtam, és általam működővé lehessen. Akkor Isten, a belé vetett bizalmat, vagy hitet, képes felhasználni.

Nem lehet alantas az Ember számára az, ha Isten eszközévé lehet! Megtiszteltetés, és boldogság teremtő, ami békességre vezeti az Embert.

Én, a magam közegében, kijelenthetem azt, hogy alkalmatlan, képtelen vagyok, és a körülményeim sem alkalmasak rá, hogy felfogjam Isten angyalának elhívását. Akkor, ha ezt kijelentem, akkor azonban annak tudatában kell lennem, hogy én húzom fel a falat Isten angyala és a személyem közé. Azaz: én teszem magam alkalmatlanná rá, hogy Isten felhasználhasson a maga érdekeinek érvényesítésére.

Miért nem állok hozzá e problémához úgy, hogy azt a kérdést tegyem fel: mit tehetek meg azért, hogy – mert akarok megfelelni – Isten eszközévé lehessek? Hogy meghalljam elhívását, velem való rendelkezését Istennek? Az én, Istenbe vetett hitemért mindenki más csak ellene tehet. Én vagyok az, egyedül, és elsősorban, aki a magam Isten hitéért tenni képes lehetek, melyet aztán Isten megfejelhet kegyelmével. Akkor, és olyan módon, úgy, ahogy arra engem képesnek tart, alkalmasnak talál! Ezzel az alázattal, szelídséggel már közelebb léphetek, felajánlhatom magamat Istennek, és képessé tehetem magam arra az aktivitásra, mely hitem megerősítésére talán elég lehet – ma. Mert minden nap alkalom lehet rá, hogy valamit elhagyjak magamból, ami elhatárol Istentől, ugyanakkor alkalom lehet arra is, szabadabbá tegyem magam Istennel való közösségem építésére! Legyek Uram én, a Te Embered, akarom! Ámen