József, a békességszerző

Jer 23,5-8 - Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak; királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik, jogot és igazságot szolgáltat az országban. Napjaiban megszabadul Júda, és Izrael biztonságban lakik; ez lesz a neve, amelyen szólítják: Az Úr a mi igazságunk. Azért íme, jönnek napok, - mondja az Úr, - amikor nem mondják többé: „Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!”, hanem: „Él az Úr, aki felhozta és elvezette Izrael házának ivadékait észak földjéről és minden országból”, ahová elűztem őket; és a saját földjükön fognak lakni.”

Zs 71 - Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!

Mt 1,18-24 - Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni” [Iz 7,14]. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.

József, a békességszerző. József, az engedelmes, a megengedő lélek. József, az alázatos szívű férfi! Azért, hogy Isten szándéka beteljesedjen, amit megjövendölt a próféta által!

Én, hogy tudom ezt elképzelni? József gyötrődik, mikor megtudja, hogy az, akiről szíve mélyéig meg van győződve, hogy tiszta és ártatlan, és akit feleségül venni készül, áldott állapotban van. Benne, szembe kerül egy pillanat alatt a született zsidó hívő - közösségi ember, és a valóság, mely vívódást okoz számára. ’Mit tegyek, ki vagyok én, és mindezt hogy békíthetném össze magamban?’ Végzése, még mielőtt elalszik, mert tudja, hogy döntést kell hoznia: titokban elbocsátani Máriát. Mert meg van győződve Mária tisztaságáról, de a közösség törvényének is meg akar felelni; nem akarja átírni. József álmában, egy nagyon tiszta kép jelenik meg. Ami, addig soha nem történt meg vele. Az Angyal figyelmezteti, a számára is nehezen meghozott döntésében megsegíti. Mondhatta volna József, hogy ez csak egy álom, melyből felriad, mert annyira képtelen, és félelmetes volt egyszerre számára. De akkor, Isten kegyelméből, felsejlik benne a próféta jövendölése: „Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni” [Iz 7,14].

Biztos lehetek benne, hogy József, gyötrődésében, kérte Isten segítségét, hogy helyesen tudjon dönteni. Amire választ az álomban kapott, majd ébredése után maga az Isten idézi fel benne a prófétai szavakat! Így kellett történnie, mire József válasza, felismerése: „Velünk az Isten”! Kellett Józsefnek ez a belőle kibuggyanó felismerés, ahhoz, hogy aztán, mikor felkel, a szerint tudjon cselekedni, ahogy azt hallotta, és már meg tudja fogalmazni, hogy amit hallott, az, az „Úr angyala” általi parancs a számára! És, „magához vette feleségét”!

A házasság szentsége itt bontakozik ki! Amikor a két ember szövetsége nem a kettő között jön létre, hanem a két embernek, Istennek kimondott igenjében válik közösségiv é.

Az asszony, itt Mária esetére utalok, arra mond igent, hogy Isten akaratára vállalja az anyaságot. Míg, a férfi, Istennek a megszólítására arra mond Igent, Istennek, hogy azzal a szeretettel, amit Isten kiáraszt rá, azzal óvja és segíti az asszonyt, vagyis közösséget vállal, épít vele, aki Istennek fiút szül, és azt felneveli Isten szolgálatára. Igen, a közösség a férfi és a nő között, Isten szeretetében jön létre, válik valósággá, és teremtő erővé. A teremtés nem az csupán, hogy világra hozzák a gyermeket, hanem az, hogy azt Élettel ajándékozzák meg, ruházzák fel. Melyben benne van az Ő életről szerzett bölcsességük, mely gazdagítja az ifjút, és segíti megérteni számára, hogy mi vele Isten terve, szándéka.

Igen, ez szépen hangzik. De, pontosan attól művészet ennek megfelelni, amiért nem az emberi akarat, alkalmasság, érzelem, psziché juttatja teljességre, hanem az, hogy az ember, adottságait, személyiségét alárendeli Isten szándékának. Vagyis az az Igen, amit kimondhat az Ember, Istennek, az egyben egy végtelenül nagy, és mély önátadás, életátadás igenje. Ahogy ez volt Máriáé, és Józsefé. A kettő nem nélkülözheti a másikét! A kettő igen, csak együtt képes teljesedésbe menni! Vagyis, a két igennek, egy egész életen keresztül szüksége van a másik megerősítésére! Mert az ember nem statikus lény! Ez Isten készségéből is bizonyítható, Aki megingathatatlan az Ember, a személy iránti elkötelezettségében, mely szüntelen készség a részéről a kiengesztelődésre, az irgalmas szeretet kifejezésére! Egyetlen feltétele ennek az, hogy az Ember, erre a készségre hitében elköteleződjön, míg önmaga gyarlóságát mindig kész legyen felvállalni. Azaz: Isten igenje sem nélkülözi az Ember igenjét. Erre is igaz az, hogy a kettő igen feltételezi a másikét. Annyiban mégis más, hogy Isten mindig az, Aki a feltétlen szeretet birtokosa, megszemélyesítője

Igen, Istenem, nekem szükségem van Rád mindhalálig! Ámen